„Szung-dinasztia” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
111. sor:
 
==== A végső ellenállás ====
1275 márciusában Baján csapatai legyőzték {{kínai|Jia Sidao|Csia Sze-tao}} kancellár {{szám|130000}} fős seregét.{{refhely|Rossabi 1988|88. oldal}} 1276-ra a {{kínai|Yuan|Jüan}} hadsereg meghódította a {{kínai|Song|Szung}} csaknem teljes területét, beleértve a fővárost, Hangcsout is.{{refhely|Needham 1986|I. kötet 139. oldal}} {{kínai|Xie|Hszie}} anyacsászárnő (1208–1282) hiába próbált tárgyalni BayannalBajánnal, meg kellett adnia magát.{{refhely|Rossabi 1988|89-90. oldal}} Kubiláj ennek nyomán megtiltotta a további fosztogatást és hercegi címet adományozott a gyermek {{kínai|Gong|Kung}} császárnak, akit azonban végül Tibetbe száműztek és ott 1296-tól szerzetes lett.{{refhely|Rossabi 1988|90. oldal}} Az udvar egy része a császár két testvérével a tengerpartra menekült és ott folytatta az ellenállást, de hamarosan egymás után meghalt a két gyermek-császár és 1279-re a mongolok leverték az utolsó ellenállókat is.{{refhely|Rossabi 1988|94. oldal}}
 
Kubiláj kán Kína történetének első külföldi uralkodójaként,{{refhely|Gascoigne 1974|156. oldal}} a mongol {{kínai|[[Jüan-dinasztia|Yuan-dinasztia]]|[[Jüan-dinasztia]]}} alapítójaként egyesítette uralma alatt a tulajdonképpeni Kínát, [[Mongólia|Mongóliát]], [[Tibet]]et, [[Mandzsúria|Mandzsúriát]], [[Korea (történelmi)|Koreát]].