„Rendőrség” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
12. sor:
 
== A modern rendőrség létrejötte ==
A modern rendőrség angolszász születése '''SírSir Robert Peel''' belügyminiszter 1825-ben megfogalmazott elvei<ref>Peel elvek, Ernyes, 2002. XVIII. old. és Clift, 1956. 15. old.</ref> alapján határozható meg. Törvényi felhatalmazással államosították a londoni rendőrséget, melynek eredményeképpen megalakult a ''Metropolitan Police''. A vidék tekintetében Peel kimondta, hogy a bűnözés helyi probléma, ezért a megelőzés és a nyomozás a helyi hatóságok feladata, amelyek nagy önállósággal rendelkeznek. Ilyenek az egymástól független és eltérő rendszerben működő városi és grófsági rendőrségek.
Az Amerikai Egyesült államok rendőrsége angliai vonásokkal jött létre. Az állami rendőrségek működése 1835-ben a ''Texas Rangers''tevékenységével kezdődött. A szövetségi rendőrségnek két csoportja alakult ki, a katonai hatóságok és a polgári hatóságok. 1924-ben az igazságügy-minisztérium szervezetében látott napvilágot az F.B.I. (Federal Bureau of Investigation, azaz a Szövetségi Nyomozó Hivatal). Szövetségi szervek még a bevándorlási határrendőrség, a kábítószer-ellenes iroda, a szeszesital-adó behajtási csoport, az adóhivatali nyomozó egység és a katonasággal együttműködő tengerparti rendőrség. A helyi rendőrségek a megyék és a városok egységei. Előbbiek élén a seriffek állnak, a városokban a rendőrfőnökök.<ref>Ernyes, 2002. XIX-XX. és Clift, 1956. 15-22.</ref>
A kontinentális modern rendőrség legjellemzőbb képviselője a francia modell, melynek kiteljesedése a francia forradalom után következett be. Az egységessé váló rendőrség központi szerve a rendőr-minisztérium lett, amit néhány évtizednyi működés után feloszlattak, a testületet pedig a belügyminisztériumhoz csatolták. Az egyenruhás rendőrségen belüli egységek a városi rendőrségek, a készültségi rendőrség, a légi- és határrendőrség. A nemzeti rendőrség mellett működik a csendőrség.<ref>Ernyes, 2002. XX. és Henri Buisson: La police-Son Historie, Párizs, 1958. 209-218. 258. old.</ref>