„Preraffaeliták” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
javítgatás
1. sor:
[[Fájl:Millais - Ophelia.jpg|bélyegkép|jobb|250px300px|<center>[[John Everett Millais]]: ''Ophelia'' (1851-1852)]]</center><!-- A commonsban javasolták a korábbi kép lecserélését, mivel az újabb változatnak nagyobb a felbontása és jobb a színhűsége -->
A '''preraffaeliták''' angol író- és művészcsoport, mely 1848-ban [[William Holman Hunt]] ([[1827]]-[[1910]]), [[John Everett Millais]] ([[1829]]-[[1896]]) és [[Dante Gabriel Rossetti]] ([[1828]]-[[1882]]) vezetésével alakult azzal a szándékkal, hogy koruk festészetét kivezesse a felületes akadémizmusból. A társaság tagjai voltak még alapításkor - [[James Collison]], aki 1850-ben kivált, - [[Frederick Stevens]], aki később minden művét megsemmisítette és műkritikus lett, - [[William Rosetti]], Rosetti öccse, szintén kritikus - és ebben a formájában kritikustársával együtt akár egy manifesztót is megfogalmazhattak volna, de nem tették, ő egyben a csoport titkára is volt, valamint hetedikként [[Thomas Woolner]] szobrász, aki később Ausztráliába költözött.
A csoport 1850-től folyóiratot jelentetett meg a talán kevésbé szerencsés "The Germs" címmel, mely négy kiadást élt meg. A cikkek művészi véleményeket fogalmaztak meg inkább és nem művészetpolitikát, mely nagyjából a "Le Joshua Reynolds-szal, le a Királyi Akadémiával, le a "barnafestéssel", le Raffaello-val, éljen a quattrocento előtti olasz művészet és irodalom" nézetre korlátozódtak.
 
12. sor:
 
== Létrejötte ==
[[Fájl:Dante Gabriel Rossetti 002.jpg|bélyegkép|jobb|150px300px|<center>[[Dante Gabriel Rossetti]]: ''Dante álma'' [[1859]], [[Tate|Tate Gallery]], London]]</center>
A kör létrejöttében meghatározó szerepeszerepet vanjátszott a hivatalos festészettel és az erkölcsével szembeni ellenszenv. [[1848]]-ban [[Viktória brit királynő|Viktória királynő]] uralkodásának tizedik évfordulóját ünneplik, tart a tudományos és ipari [[Ipari forradalom|forradalom]]. Európában forradalmi mozgalmak zajlanak. [[John Constable|Constable]] több mint tíz éve halott. [[William Turner|Turnernek]] még három éve van hátra életéből. E két művész rendítette meg az akadémizmust, ami még mindig uralkodó az angol művészetben. Ilyen viszonyok mellett lázad fel néhány nagyon fiatal művész, Millais, Hunt és Rossetti. A jövendő preraffaelisták érzik, hogy művészetük felszabadítása az akadémizmus által fenyegetett festészet felszabadításával jöhet létre. Rossetti így ír erről:
::''„Amit ma irányzatnak nevezünk, meglehetősen komoly dolog volt, de az ötletet, hogy egy csapatot alakítsunk közös névvel, csak tréfának szántuk. Rendkívül nagy ellenszenvet éreztünk akkor az Akadémia iránt, képeinket azokkal a híres iniciálékkal írtuk alá tisztán szórakozásból, hogy törvényen kívül kerüljünk”''
 
A fiatal művészek az akadémikusoknak azt róják fel, hogy egyetlen festészeti módszert ismernek el, ez Raffaello művészete, mellyel egyáltalán nem azonosulnak. Véleményük szerint ez a mesterséges, merev festési módszer a szín fölé helyezi a rajzot, az egyensúlyt a mozgás fölé. A klasszikusokat minden kortárs, modern festő fölé. Ily módon a saját festői kifejezésük vízióját kénytelenek megcsalni.
A preraffaeliták ahhoz, hogy megszabadítsák a művészetet az akadémizmustól, a stílus tekintetében a festészet történetéből merítenek, s nem elégszenek meg néhány ikonnak kikiáltott mesterrel, akikre állandóan hivatkoznak a hivatalos festők. Érdeklődésük kiterjed a Raffaellót megelőző festők munkáira. Tanulmányozzák a kortárs alkotók munkáit is, mint Turner, [[William Blake|Blake]], [[Théodore Géricault|Géricault]], [[Eugène Delacroix|Delacroix]], vagy [[Jean Auguste Dominique Ingres|Ingres]], ideértve a régi koloristákat is mint [[Giorgione da Castelfranco|Giorgione]], vagy [[Peter Paul Rubens|Rubens]]. Kapcsolódnak a [[19. század|19. század eleji]] német festők csoportjához a nazarénusokhoz, akik szintén fellépnek az oktatás akadémikus elveivel szemben. Érdeklőnek az iparművészet, irodalom, mitológia, a kor társadalmi eseményei iránt. A mozgalom ereje és egyben a gyengesége is a témák és érdeklődési kör sokszínűségében rejlik. Hatással vannak más festőkre, mint [[Odilon Redon|Redon]] ([[1840]]-[[1916]]) és [[Gustave Moreau|Moreau]] ([[1826]]-[[1898]]), valamint a [[szecesszió]] művészeire.
 
== A kör megszületése ==
[[Fájl:William Holman Hunt 001.jpg|bélyegkép|bal|150px200px|<center>[[William Holman Hunt]]: ''Rossz pásztor'' [[1851]], City Art Galleries, [[Manchester]]]]</center>
1848 szeptemberében Millais-nél létrehozták a Preraffaeliták körét. (P. R. B., Pre-Raphaelite Brotherhood). Hét tagja volt a társaságnak: Millais, Hunt, Dante Gabriel Rossetti, és testvére William Michael, James Collinson (1812-1881) misztikus katolikus, F. G. Stephens, a későbbi kritikus, és Thomas Wollner szobrász. Rossetti lett a kör titkára, megfogalmazta a csoport programját: „Lenni kell átadható, eredeti ötletnek. Figyelmesen kell és meg kell tanulni azt művészi formában visszaadni. Pozitívan viszonyulni az iránt, ami a művészetben közvetlen komoly és őszinte, elvetni azt ami konvencionális, ami csupán önmagunk megmutatása és tisztán mesterkélt ismétlés.” Megegyeztek abban, hogy műveik alá csupán a P. R. B. betűket írják, melynek jelentését titokban kell tartani, és hogy inspiráció fő forrása a középkori vallás, vagy mitologikus, és idealisztikus felfogású jelenetei, valamint az irodalomból merített témák. Esztétikájukban első helyet foglal el [[Dante Alighieri|Dante]], [[William Shakespeare|Shakespeare]] és [[John Keats|Keats]].
 
== Az első bemutatkozások ==
[[Fájl:Burne-jones cophetua.jpg|bélyegkép|jobb|150px200px|Burne-Jones:''Kophetua király és a kolduslány'' [[1884]], Tate Gallery, [[London]]<ref>Burne-Jones és a preraffaeliták valójában ennek a képnek köszönhetően lettek ismertté</ref>]]
Az első nyilvános bemutatkozásra 1849-ben a londoni Hyde Park Corner Galériában került sor. A bemutatott mű szerzője Rossetti volt P. R. B. aláírással. A kritikusok meglepően barátságosan reagálnak. Egy kicsit később, ugyanebben az évben hasonló betűjelzéssel szignálva új képek jelennek meg a [[Királyi Művészeti Akadémia|Királyi Akadémia]] kiállításán. 1850-ben Rossetti kiállítja az ''Angyali üdvözlet''-et a Portland Galériában. Hunt ugyanitt ''A megtért brit család megmenti a papot a druidáktól'', Millais ''[[Krisztus szülei házában]]'' című munkáját állítja ki. A kritika ezúttal keményen bírálja az akadémizmus elveit és Raffaellót támadó csoport alkotásait. Heves támadások hatására a preraffaeliták a világi témák felé fordulnak.
[[John Ruskin]]<ref>1851-ben Ruskin 32 éves. Ekkor már ismert műtörténész a „Modern festők” című monumentális munkája első kötete révén</ref> (1819-1900) 1851-ben a Timesban''Times''ban közzé tett leveleiben megvédi a preraffaelitákat:
::''A múlthoz való vonzódásuk kizárólag abban nyilvánul meg, (…) hogy vagy azt festik amit látnak, vagy azt, amit a bemutatott jelenet valóságának tartanak, figyelmen kívül hagyva a festészet mindenféle konvencionális szabályait. Kiválasztották szerencsétlen, de megalapozott álnevüket, mivel Raffaello előtt minden művész így festett, míg utána arra törekedtek, hogy szép vásznakat hozzanak létre, mint hogy a valóságot ábrázolják. (…) ''
A fiatal festők megismerkednek Ruskinnal és hasznosítják tanácsaikat''tanácsait.<ref>Híres festők 25.</ref>
 
== A kör megszűnése ==
[[John Ruskin|Ruskin]] beavatkozása után egy évvel a preraffaeliták irántirányába megváltozott a közvélemény, győzedelmeskedtek. Millais ''Ophelia'' című képe óriási sikert aratott. Ennek ellenére, paradox módon a csoport a következő évben felbomlott. Okai: 1853-ban Millais-t a Királyi Akadémia rendkívüli tagjává választották, Hunt Egyiptomba utazott, és ellátogatott a szentföldre. Rossetti 1854-ben feloszlatta a csoportot. Ő maradt az egyetlen, aki folytatta a hagyományokat. Ugyanakkor hatása a festészetben, irodalomban és zenében fontosnak bizonyult. Néhány műve [[Paul Verlaine|Verlaine]]-t és [[Claude Debussy|Debussyt]] inspirálta, egyik legnagyobb hatású előkészítője volt a szecessziónak. Edward Burne-Jones, Rossetti tanítványa egész életében a tanításának hatása alatt maradt.
 
== Források ==