„Nemzetek Szövetsége mandátum” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a "rendszere" szó ki, nem fedi a címet és a mondat tartalmát. |
a ISBN/PMID/RFC link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
||
8. sor:
A népszövetségi mandátumok rendszerét a [[A Nemzetek Szövetségének Egyezségokmánya|Nemzetek Szövetségének Egyezségokmányának]] 22. cikkelye hozta létre és 1919. június 28-án lépett hatályba. Miután a Népszövetséget a [[második világháború]] után feloszlatták, a [[jaltai konferencia]] úgy döntött, hogy a megmaradt mandátumokat helyezzék az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]] gondnoksága alá, és később vitassák meg és döntsék el a sorsukat. A legtöbb mandátum így – [[Namíbia|Délnyugat-Afrika]] kivételével – [[Egyesült Nemzetek Szövetsége gyámsága|Egyesült Nemzetek gyámság]] lett.
A mandátumrendszer két alapelven nyugodott: az egyik, hogy a területet nem foglalták el, a másik, hogy a területet civilizációs kötelességként őslakói javára igazgassák.<ref>Matz, 2005, p.70-71, "Primarily, two elements formed the core of the Mandate System, the principle of non-annexation of the territory on the one hand and its administration as a “sacred trust of civilisation” on the other... The principle of administration as a “sacred trust of civilisation” was designed to prevent a practice of imperial exploitation of the mandated territory in contrast to former colonial habits. Instead, the Mandatory’s administration should assist in developing the territory for the well-being of its native people."</ref> A [[Nemzetközi Bíróság]] Délnyugat-Afrika ügyében 1950-ben adott tanácsadó véleményében kifejtette, hogy a mandátum nem jelent sem területátadást, sem az afeletti szuverenitás átruházását.<ref>Kovács Péter: Nemzetközi közjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2011, {{ISBN
==Jegyzetek==
| |||