„Ladamóc” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Története: nem a Bodrogközi, hanem a Sátoraljaújhelyi járáshoz tartozott |
Fényes & Borovszky + "Népessége" címsor |
||
26. sor:
|weboldal =
}}
'''Ladamóc''' (vagy '''Ladmóc''', {{ny-sk|Ladmovce}}) község [[Szlovákia|Szlovákiában]], a [[Kassai kerület]] [[Tőketerebesi járás]]ában
== Fekvése ==
[[Királyhelmec]]től 25 km-re délnyugatra, a [[Bodrog (folyó)|Bodrog]] jobb partján fekszik.
== Neve ==
[[Fájl:Ladmóc21.JPG|thumb|left|100px|A volt alapiskola hivatali táblája a napjainkban használt Ladmóc névvel]]
A falu neve valószínűleg szláv személynévből ered (Ladislav, Vladislav stb.), de erre nincsen bizonyíték. A másnaposságot kísérő gyomorégésre a [[Bodrogköz]]ben ma is azt mondják: „Ég Lagmoc!” (A ladmóci mészégetés sokáig elterjedt hagyományára utal.)[http://www.ujszo.sk/clanok.asp?vyd=20050629&cl=130705] Bár a község utolsó hivatalos magyar neve (1938-1945) Ladamóc, a táblatörvény mellékletét alkotó listán a napjainkban általánosan használt '''Ladmóc''' néven szerepel.
== Története ==
A község területén már a kőkorszakban éltek emberek, a bükki kultúra emberének települését találták itt meg.
[[1298]]-ban ''"Ladamach"'' alakban említik először. Ez a középkori település nem a mai helyén, hanem attól 2 km-re feküdt és eredetileg mészégetők faluja volt. Neve ''"Ladmocz"'' alakban, a pápai tizedszedők [[1332]] és [[1337]] között készült jegyzékében is szerepel.▼
[[1583]]-ban birtokosa az Ibrányi család, melynek udvarháza állt itt. A [[18. század]]ban az Almássy család birtoka. [[1715]]-ben 7 lakatlan és 7 lakott háza volt. [[1787]]-ben 75 házában 464 lakos élt. [[1828]]-ban 71 háza volt 527 lakossal, akik mezőgazdasággal, mészégetéssel foglalkoztak. A faluban a mészégetés mellett nagy hagyományi vannak a borászatnak és a kőfejtésnek is.▼
▲[[1298]]-ban „''
Vályi András szerint ''"LADNÓCZ. Magyar falu Zemplén Várm. földes Ura G. Csáky, és több Uraságok, lakosai reformátusok, fekszik S. a. Újhelyhez 1 1/2 órányira, a’ Bodrog partyán egy része, másika pedig hegy oldalban, ’s szem látomást költekeznek a’ odrog partyán lévők, a’ hegy oldalra lakni, Bodrognak kártékony özönei miatt, két nyomásbéli határjának egy része lapos, vizenyős, mivel Bodrog vize egészen megkeríti, földgye jó, ’s minden veteményt meg terem, erdőjök középszerű, kevés réttye jó szénát terem, mész kővel bővelkedvén, többnyire mész égetésből élnek lakosai, bora meglehetős."'' <ref>{{Vályi}}</ref>▼
▲A 18. század végén [[Vályi András]] így ír
▲
2001-ben 348 lakosából 302 magyar és 33 szlovák volt.▼
[[Fényes Elek]] [[1851]]-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „''Lagmócz, régen Ladomuch, magyar falu, Zemplén vmegyében, a Bodrog jobb partján, Zemplénhez nyugotra 1/2 órányira: 44 római, 18 g kath. 384 ref. templommal, 169 h. szántófölddel, márvány-bányával, és mészégetéssel, szőlőhegygyel. A Bodrog áradásaitól sokat szenved. F. u. Klobusiczky, Szeghy. Ut. p. Ujhely.''”<ref>{{Cite web|url=https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyarorszag-geografiai-szotara-fenyes-elek-BABC3/|title=Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek {{!}} Kézikönyvtár|accessdate=2018-05-13|work=www.arcanum.hu|language=hu}}</ref>
[[Borovszky Samu]] monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „''Ladmócz, bodrogmenti magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 145 házzal és 826, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. Saját postája van; távírója és vasúti állomása Bodrogszerdahely. Innen vette nevét a Ladmóczy és előnevét a Sutha család. 1414-ben Ományi Demetert iktatják némely részeibe. Azután az Azaryak a földesurai, kik 1487-ben egyes részeket a Csicseri Oroszoknak zálogosítanak el. 1516-ban Csicseri Orosz Zsigmondot iktatják a zálogbirtokba és ugyanakkor Megyeri Erzsébet, Azary Imre és György, Pasa Balázs és Kasuhi György kapnak itt részeket, 1548-ban pedig Némethy Ferencz is. 1557-ben Makovitzky Györgyöt, egy évvel később Bejczy Jakabot és Sztropkóy Istvánt, 1563-ban Vékey Ferenczet, Soós Jánost, Kapy Ferenczet, Sólyom Pétert, Péchy Gáspárt és Cseley Jánost iktatják részeibe. 1570-ben Vékey Ferencz a maga részét leányának, Csapy Gergelynének hagyományozta. 1582-ben Plagay Ambrust és Szent-Ivány Györgyöt is birtokosai közé számítja. 1590-ben Ibrányi Ferencz, majd egy évvel ezután a Kéri Járay család, utána Körtvélyesy Eufrozina s 1592-ben a Rákóczyak bírják. Az 1598-iki összeírás 12 birtokosát sorolja fel s ezek a közvetkezők: Paczoth Ferencz, Rákóczy Ferencz, Sutha János, Fekete Péter, Anárcsy István, Ladmóczy György, Melith Pál, Kendy Lajos és Miklós, továbbá özv. Telegdy Jánosné, özv. Henselőczy Györgyné, özv. Daróczy András, Ferenczné és Pálné, Márk deák özvegye. Részeket szereznek itt: 1615-ben Girincsy István, 1629-ben 'Sennyey Sándor, 1635-ben Rákóczy András és Zékey Anna, 1641-ben Csicsery Ferencz és Noszvai Borbála, 1653-ban Keczer Ambrus, 1674-ben a Dessewffyek, 1685-ben Barkóczy Ferencz, 1686-ban a terebesi pálosok s 1711-ben a Kapy család. 1774-ben Klobusitzky István, 'Sennyey Imre és László, Almásy Mihály, Losonczy László, Lónyay Ferencz, Hancsovszky Ferencz, Balogh János, Tót Sámuel, Pilissy Imre, a Ramocsaházy család és az újhelyi pálosok a földesurai, a mult század elején pedig a pálosokon, a 'Sennyeyeken és az Almásyakon kívül a Lónyayak, a Pongrácz, Kazinczy, Begányi, Boda, Ilosvay, Szent-Ivány, Szent-Pétery, Kozma, Blohányi, Szombathy, Marossy, Hatvany, Bálpataky, Oláh, Benkő, Vályi, Gazdag, Szeghy, Jeney és Paksy családok. Most nincs nagyobb birtokosa. A község hajdan a Bodroghoz közelebb feküdt, melynek gyakori áradásai azonban a lakosokat az áttelepedésre kényszerítették. Ez esemény a mostani református templom építésének befejezése után, 1834-ben történt. A régi falu ősi templomának romjai még ma is láthatók. Dűlőnevei közül megemlítendők a Telek és Kasvár. Az utóbbihoz tatárjárás korabeli szájhagyomány fűződik. Ladmócz mészköveiből nagy környéken híres meszet égetnek.''”<ref>{{Cite web|url=http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/index.html|title=Magyarország vármegyéi és városai|accessdate=2018-05-13|date=MEK-be való felvétel időpontja|work=mek.oszk.hu}}</ref>
[[1920]]-ig [[Zemplén vármegye]] Sátoraljaújhelyi járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott Csehszlovák államhoz csatolták. [[1938]] és 1945 között újra [[Magyarország]] része.
== Népessége ==
[[1910]]-ben 718-an, túlnyomórészt magyarok lakták.
2011-ben 337 lakosából 297 magyar és 36 szlovák.
== Nevezetességei ==
* Református temploma [[1826]] és [[1835]] között épült [[klasszicista stílus]]ban.
* A Bodrog holtága és a Ladoméri mocsár természetvédelmi terület.
== Híres emberek ==
* Itt hunyt el [[1903]]. [[január 5.|január 5-én]] Ujj István református lelkész, egyházi író.
* Itt született [[1925]]. [[október 3.|október 3-án]] [[Polányi Imre]] történész, egyetemi professzor.
| |||