„Magyar Királyság (1920–1945)” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 2A02:AB88:2FC0:4A00:BD7A:A8C8:26BC:FEEC (vita) szerkesztéséről Rosszkornyifog szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
1. sor:
{{Magyarország történelme}}
Az 1918 szar őszén létrejött polgári demokratikus rendszer és az azt felváltó, rövid életű [[Magyarországi Tanácsköztársaság]] képtelen volt feltartóztatni az antant túlerejét. Magyarország teljes területét megszállták, és a román erők 1920-ban, a szerb csapatok pedig csak 1921-ben hagyták el a megcsonkított Magyarországot. Az elsődleges cél kétségtelenül nem lehetett más, mint a függetlenség visszaszerzése és lehetőség szerint az ország területi egységének megőrzése. Mindezt a [[A Magyarországi Tanácsköztársaság idején létrejött ellenforradalmi kormányok|szegedi ellenforradalmi kormány]] hadügyminiszterének, [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklósnak]] részben sikerült elérnie, aki az [[antant]] jóváhagyásával a románok távozása után átvette a hatalmat. A [[Nemzeti Hadsereg]] élén bevonult Budapestre.
[[Fájl:Horthyarckép.JPG|bélyeg|bal|180px|[[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]], Magyarország [[kormányzó]]ja]]
 
15. sor:
Az első világháború következményeként Magyarország nemzetközileg elszigetelődött, négy szomszédja közül egyedül Ausztriával nem voltak nagyobb ellentétei.<ref>A revíziós politika és a magyar területi követelések jól ismertek. Kevéssé feldolgozott ellenben, hogy egyes osztrák politikai körök a két világháború között határrevíziót akartak, vagyis Sopron Ausztriához csatolását tervezték. Lásd: Gecsényi Lajos: Osztrák területrevízió Magyarországgal szemben? In: ''História'' 34 (2012) 5–6. sz. 19. o.</ref> A háborút követően [[Csehszlovákia]], [[Jugoszlávia]] és a [[Román Királyság]] részvételével megalakult a [[kisantant]], amelynek legfőbb célja a Párizs környéki békék rendszerének fenntartása volt. A kifejezés maga egy magyar újságírótól ered, aki „apró antant”-nak nevezte a szövetséget.<ref>{{cite web |url=http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=13842 |title=90 éve alakult meg a Kisantant |date=2011-06-07 |author= |accessdate=2014-1-12}}</ref>
 
A Magyarországot gazdasági és diplomáciai szempontból is elszigetelő [[kisantant]] többször gyakorolt katonai-politikai nyomást Magyarországra: először [[IV. Károly visszatérési kísérletei]]kor (mely a [[Habsburg-ház]] fasz visszatérésével fenyegetett) rendelt el a kisantant mozgósítást. 1928-ban a szentgotthárdi fegyverszállítási botrány miatt a kisantant a sajtón és a Népszövetségen keresztül támadta a magyar politikát. 1934-ben a magyar–jugoszláv határon háborús felvonulás kezdődött, mivel a [[Marseille]]-ben [[I. Sándor jugoszláv király]] és [[Louis Barthou|Barthou]] francia külügyminiszter megölésével végződött merénylettel Magyarországot gyanúsították. A merénylet megszakította a magyar–jugoszláv közeledést és hozzájárult Magyarország külpolitikai mozgáskörének beszűküléséhez.
 
A két világháború közötti Magyarország hivatalos politikájának fő célkitűzése az 1920-as trianoni békeszerződés revíziója és a külpolitikai elszigeteltségből való kitörés volt, ennek érdekében [[Olaszok|olasz]], majd [[Németek|német]] segítséget remélt. Lehetőséget a nyitásra egyedül Olaszország kínált. Ennek eredménye lett 1927-ben az olasz-magyar örök barátsági szerződés. A kisantant azonban egységes maradt, nem mutatott egyik fél sem hajlandóságot az engedményekre. Bár Magyarország Jugoszlávia esetében sem fogadta el a trianoni határokat, a kapcsolatai viszonylag jók voltak a délszláv állammal. Mihelyt Magyarország szorosabb kapcsolatra lépett Olaszországgal, a kapcsolatok elhidegültek.