„Rainer Maria Rilke” változatai közötti eltérés

Prágában nőtt fel, gyermekkora és fiatalkora nem volt különösebben boldog. Rilke édesanyja, Sophie ("Phia") Entz egy lány gyermeknek adott életet Rilke előtt, aki egyhetes korában meghalt. A gyászoló anya Rilke kiskorában úgy viselkedett, mintha vissza akarná hozni az elveszített lányát, aminek egyik formája volt, hogy Rilkét rendszeresen kislányruhába öltöztette. Szülei a költészet és a művészet iránt fogékony Rilkét katonai akadémiára íratták be, ahova 1886 és 1891 között járt. A kadétiskola lelkileg és fizikailag egyaránt megviselte. Majd kereskedelmi akadémiára járt, de megszökött, végül magántanulóként tett [[érettségi vizsga|érettségi vizsgát.]] 1895-től a prágai egyetemen művészettörténetet, irodalmat és filozófiát hallgatott. 1896-ban [[München]]be költözött és írói pályára lépett. Időközben megismerkedett [[Lou Andreas-Salomé]]val, aki megtanította [[orosz nyelv|oroszul]], így az orosz klasszikusokat eredetiben olvashatta. Salomé volt az, aki ''Rainernek'' kezdte hívni inkább, s nem ''Renének''. Fiatal korában (1899-ben és 1900-ban) [[Oroszország]]ba többször ellátogatott, ahol [[Lev Nyikolajevics Tolsztoj|Tolsztojjal]] is találkozott. Az [[1900-as évek]] elején [[Párizs]]ban telepedett le, ahol a szobrász [[Auguste Rodin]] titkára volt. 1901-ben feleségül vette Rodin egyik tanítványát és megbízást kapott egy Rodin-monográfia elkészítésére. 1919-ben [[Svájc]]ban telepedett le, ahol barátai egy kastély tornyában biztosítottak számára lakóhelyet. Korai halálát fehérvérűség okozta.

Egyik legismertebb műve az ''Archaikus Apolló-torzó''. A félelem, a kiszolgáltatottság foglalkoztatja ''Malte Laurids Brigge feljegyzései'' (1910) című regényében. Verseskötetei: ''Imádságos könyv'' (1905); ''Képek könyve'' (1906); ''Duinói elégiák'' (1923); [http://mek.oszk.hu/00400/00473/index.phtml '' Szonettek Orpheuszhoz''] (1923); magyarul még: ''Válogatott versek. Prózai írások'' (I-II., 1961).

[[Kosztolányi Dezső]] szerint: "Művészetének tetőfokát jelenti a "Stundenbuch" (Órák könyve), ez a különös imakönyv, melybe minden mondanivalóját összefogja. Minden addigi írása zarándokút, hogy ehhez a könyvhöz és az Istenhez érkezzen. A kétségek feloldása ez: egy kacagó és viharos szeptimen-akkord. Elfinomult érzés-élet működik itten, mely indításait arról a láthatatlan területről szedi, melyről tudjuk, hogy életünket épp oly mértékben befolyásolja, mint az öntudat fényében égő terület. Még modorossága is, melyet sok bírálója kifogásol, az önkívület lázát szolgálja." (Idegen költők anthológiája II., 1937, Révai, Budapest, 180-181. old.)