„Miroslav Krleža” változatai közötti eltérés

Zágrábban született, [[Pécs]]ett végezte a katonaiskolát, a [[budapest]]i Ludovikán az osztrák-magyar hadsereg tisztjévé avatták. [[1912]]-ben, a balkáni háború alatt [[Szerbia|Szerbiába]] szökött katonának, azonban a szerbek kémnek hitték és visszatoloncolták. Fegyelmiben részesült, majd rangjától is megfosztották. Az első világháború idején visszakapta rangját, [[Kaposvár]]ott, Galíciában, a [[Kárpátok]]ban, majd áthelyezték Zágrábba. A [[Jugoszláv Királyság]] létrejöttekor már ismerték verseit. A katonáskodással felhagyott, író akart lenni. Ifjúkorában gyakran megfordult Budapesten, szeretett beülni a [[Belvárosi Kávéház]]ba, ahol magyar költőkkel, írókkal beszélgetett, valamint annak is tanúbizonyságát adta, hogy milyen jól ismeri a kortárs magyar irodalmat. A magyar költészet és irodalomszemlélet nagy hatással volt rá. Nem kedvelte az úri társadalmat, ugyanakkor eszményképei voltak [[Ady Endre]] és a Nyugat c. folyóirat írói és költői. Politikai világnézetének megalapozásában fontos szerepet játszott a [[Galilei-kör]] és [[Jászi Oszkár]]. Az első világháború alatt és az azt követő években írt költeményei [[1933]]-ban jelentek meg gyűjteményes kötetben, ''Szimfóniák'' cím alatt. Esszét is írt ''Az én háborús költészetem'' címmel, melyben saját irodalmi magatartását jellemezte. Ezután új hangot ütött meg. [[1925]]-ben [[Moszkva|Moszkvába]] látogatott, itt ismerkedett meg [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] személyi kultuszával, elsőként döbbent rá, hogy rossz útra tévedt a szocialista eszme. Krleža a [[második világháború]] utáni szovjetellenes, viszont nem kapitalista álláspontjának legelső kifejezője. Több különböző folyóiratot és lapot szerkesztett, melyeket részint betiltottak, részint nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A királyi Jugoszláviában egyfelől gyanús alakként kezelték, másrészt növekedett irányában a tisztelet. Kiváló ismerője volt az orosz klasszikusoknak, ám szempontjaira, stílusára főként az osztrák, magyar és francia irodalom hatottak. A második világháború idején létrejött fasiszta horvát államban ellenségként tartották számon és betiltották, könyveit máglyán égették el. Krležát letartóztatták könyvkiadójával együtt, majd börtönbe került. Itt élte meg a [[Josip Broz Tito|Tito]] által irányított [[Jugoszlávia]] létrejöttét, ekkortájt már klasszikusként tekintettek rá. Különböző jugoszláv lexikonok főszerkesztője is volt.

Haláláig dolgozott, volt gyanús, üldözött, megtűrt és ünnepelt személy is. Anyanyelvi szinten tudta a horvát, a magyar, a német nyelvet, valamint írt, olvasott és beszélt franciául és oroszul. Jól ismerte az irodalmat és művészeteket, de a természettudományokban, filozófiában, a klasszikus kultúra történetében is jeleskedett. Stílusát romantikus és realista hagyomány jellemzi, mely expresszionizmussal, szürrealizmussal, néhol pedig klasszicista és avantgárd törekvésekkel vegyül. Világnézete a feltétlen demokratizmus és a szovjet bolsevizmustól tudatosan elkülönülő szocializmus ötvözete, egyben liberális, de a kapitalizmus önzésétől távol tartja magát. Műveinek spektruma szinte végtelen: szerepelnek benne hangulatos szerelmi költemények, kíméletlen szatírák, bírálja a múltat és a jelent.