A Dzsagfar tarihi történészek által vitatott hitelességű forrás. Az orosz szöveget közreadó szerint a gyűteményt eredeti formájában Baxşi İman állította össze [[Baskíria|Baskíriában]] 1680-ban, aki Dzsagfarnak, a [[volgai bolgárok|volgai bolgár]] függetlenségi mozgalom vezetőjének a titkára volt.
A Dzsagfar tarihit eredeti formájában [[Baxşi İman]] állította össze [[Baskíria|Baskíriában]] 1680-ban, aki [[Cäğfär|Dzsagfarnak]], a volgai-bolgár függetlenségi mozgalom vezetőjének a titkára volt. Ismert forrás volt, de tartalmát pontosan nem ismerték (állítólag 1928-ban megjelentek nyomtatásban bizonyos részei). A Dzsagfar tarihit újrapublikálópublikáló Fargat Nurutdinov azt mondja, az eredeti mű bolgár-türk nyelven (a mai [[tatár nyelv]]en) íródott, arab írásjelekkel. Számos krónikát tartalmaz, mindegyik eltérő stílusban íródott. Nurutdinov állítása szerint ezt az eredetit a késő 1930-as években fordította orosz nyelvre nagybátyja, Ibragim Muhammad-Karimovich Nigmatullin, aki mindezt azért tette, mert meg akarta menteni a gyűjteményt a KGB elődjétől, az NKVD elől, mely szervezet a régi bolgár, arab nyelven íródott dokumentumokat elpusztítani készült. Az eredeti kéziratot az NKVD ügynökei megsemmisítették, Nigmatullin eltűnt a [[második világháború]]ban, de a fordítását (15 apró betűkkel teleírt 15 jegyzetfüzetet) édesanyja megőrizte, majd végül átadta azt unokájának, Nurutdinovnak 1976-ban. Nurutdinovnak évek alatt sikerült lemásolnia és rendeznie a fordítás jó részét, 1980-ban levélben jelezte a szovjet tudományos akadémiának, hogy rendelkezik a szöveg egy változatával, és kérte, jelentessék meg azt, de elutasító választ kapott. Ezután nem sokkal jegyzeteit és néhány másolatot ismeretlen behatolók ellopták apja vidéki házából. Végül Nurutdinov maga publikálta a megmaradt szöveget a bolgár rendszerváltozás után, 1997-ben.<ref>[http://s155239215.onlinehome.us/turkic/10_History/Dzsagfar_Tarihi/DzsagfarTarihi%20Preface.htm The preface of the book]</ref>
