„1991-es Formula–1 világbajnokság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DBS (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
16. sor:
[[Ayrton Senna]] ebben az évben megszerezte harmadik (egyben utolsó) világbajnoki címét. Legfőbb kihívója a visszavonulás helyett inkább a [[Williams F1|Williamshez]] igazoló [[Nigel Mansell]] volt. Senna az első négy versenyt [[pole-pozíció]]ból indulva nyerte meg, az első futamtól kezdve a pontverseny élén állt, amelyet vezetését nem adta át senkinek az év végéig. Mansell is erős volt a Williams-Renault-val, de az autó megbízhatósága még nem volt a legjobb.
Az évad során bemutatkozott két, később meghatározó szerepet játszó újonc is. [[Mika Häkkinen]] a [[Team Lotus|Lotus]]nál kapott lehetőséget, a [[1991-es Formula–1 belga nagydíj|belga nagydíjon]] pedig [[Michael Schumacher]], aki Jordannél ült be [[Bertrand Gachot]] helyére. Meggyőző teljesítménye után a Benetton leszerződtette az évad utolsó 5 versenyére. A konstruktőr-világbajnokságot sorban negyedszer is a [[McLaren]]-Honda nyerte a [[Scuderia Ferrari|Ferrarit]] a harmadik helyre szorító [[Williams F1|Williams]] előtt.
== Szezon előtti változások ==
A McLaren megtartotta előző évi pilótapárosát, Ayrton Sennát és Gerhard Bergert. Az érvényben lévő szabályok miatt a McLaren kapta az 1-es és 2-es rajtszámot, a Ferrari pedig visszakapta tőlük a 27-est és a 28-ast. Utóbbi csapatot Nigel Mansell hagyta ott, miután évekig csak második számú pilótaként kezelték mindenhol, de ebben az évben a Williams egyes számú versenyzője lehetett, Riccardo Patrese mellett. Mansell helyére a Tyrrell csapatnál már bizonyított fiatal francia, Jean Alesi került. A Benetton csapat két brazillal kezdte az idényt: Roberto Morenóval és a háromszoros világbajnok Nelson Piquet-vel. Moreno helyett idény közben, ellentmondásos körülmények közepette [[Michael Schumacher]] ült be.
A valamikor dicsőséges [[Lotus F1 Team|Lotus]] csapat lejtmenetben volt. Előző évben elvesztették [[Martin Donnelly]]<nowiki/>t, aki horrorbalesete után nem versenyezhetett többé, és [[Derek Warwick]] is otthagyta a Forma-1-et. Ha ez nem lett volna elég, a főszponzor Camel is visszavonult, és a csapat tulajdonosi körében is változások következtek be. Az új autójuk festése, hosszú idő után, nem fekete-arany, és nem sárga-kék, hanem a régi klasszikus fehér-sötétzöld lett. Pilótapárosuk Mika Häkkinen és Julian Bailey lett, utóbbit aztán Johnny Herbertre cserélték. A V12-es Lamborghini motorok helyett V8-as [[Judd]]-motorokat használtak.
Három csapattól búcsúzott a mezőny: az [[EuroBrun]] már az előző idényt sem fejezte be, az Onyx még tervezte a nevezést és egy új autó fejlesztésébe is belekezdett, de végül visszalépett; míg a rettentően gyenge [[Life (Formula–1-es csapat)|Life]] csapat, amely soha egyetlen versenyen sem jutott túl a prekvalifikáción, úgyszintén feladta.
Az [[Osella]] csapatot [[Fondmetal]]-ra keresztelték, versenyzőjük, autójuk, és a személyzet pedig 1989 óta változatlan maradt. Az [[Arrows]] csapat is nevet váltott, új japán befektetői miatt Footwork lett a neve.
Érkezett két új csapat is: a [[Jordan Grand Prix]] már ismert volt a Formula-3000-ben. Pilótái Bertrand Gachot és Andrea de Cesaris voltak. Gachot ellen a szezon közben büntetőeljárás indult, így helyette Michael Schumacher, Alex Zanardi, és Roberto Moreno is vezettek. A másik új csapat a Modena volt, mely mexikói alapító befektetői visszalépése után rendkívül szoros kapcsolatot ápolt a Lamborghinivel. Pilótái Nicola Larini és Eric van der Poele voltak. Effektíve teljes egészében Lamborghini volt a csapat, de a gyár nem adta a nevét a projekthez, különösen a gyatra teljesítmény miatt, így mindössze egy idényben szerepeltek.
Ebben az idényben prekvalifikációra öt csapatot köteleztek: a Jordan, a Dallara, a Modena, a Fondmetal, és a Coloni autóit. Változott a pontrendszer is: a győztes 9 helyett már 10 pontot kapott, és már minden megszerzett pont számított, nemcsak a legjobb 11 eredmény.
== A szezon menete ==
| |||