„Páduai Marsilius” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kieg
kieg
2. sor:
| kép =-}}
 
'''Páduai Marsilius''' ({{ny-la|Marsilius Patavinus, Marsilius Mainardinus de Padua}}, {{ny-it|Marsilio de Padova, Marsilio dei Mainardini}}), ([[Padova|Pádua]], [[1275]] körül – [[München]], [[1342]] körül) középkori itáliai teológus és filozófus. Marsilius 1275 és 80 között született Pádovában. Valószinüleg orvostudományt tanult szülővárosában, majd Párizsba ment, ahol Arisztotelészt tanulmányozta. 1313-ban a párizsi kancellár rektora lett. 1324-ben itt irtaírta meg fő művét, a ''Defensor PacistPacis''t ( A Béke védelmezője). A pápaság politikai ellenfeleként [[Janduni János]]sal együtt menekültelmenekült [[IV. Lajos német-római császár]] udvarába. [[Averroës]] hatott filozófiai műveire, és pedig az ész és a hit elméleti szétválasztásának a politikára való alkalmazásában, azaz a spirituális és a világi, az egyházi és az állami ügyek szétválasztásában.
 
==A Defensor Pacis==
A középkori politikai gondolkodás egyik jellemzője, hogy mindennek az alapja a Biblia. Emiatt egyrészt a világi jellegzetességeket elsősorban analógiák, bibliai példák alapján akarták megérteni, másrészt pedig a világi jelenségek alá voltak rendelve a kinyilatkoztatásnak. A középkori államtan kidolgozója Szent Ágoston: elfogadta a világi közösség létezését, de alárendelte az egyháznak. Ezt a felfogást vitte tovább [[I. Gelasius pápa]], aki egy levelében kifejtette, hogy Bibliában olvasható történetben, Jézus elfogásának történetében szereplő két kard a világi és az egyházi hatalom allegóriája. A pápa mindkét kardot megkapta IStentől de a világi hatalmat átengedte a császárnak - világi hatalmat jelképező kardot emiatt Krisztus érdekében szabad csak forgatni, míg a lelki dolgok feletti hatalom a pápánál marad.
 
Ugyanezt a felfogást viszi tovább a [[Donatio Constantini]] nevű, a VIII. században hamisított oklevél is? a világi hatalom alá van rendelve az egyházi főségnek. A császárok az invesztitúra-harc során kísérletet teetttek a világi hatalomnak az egyházitól való függetlenségének elnyerésére. Az invesztitúra-harc utolsó felvonásába illeszkedett Marsilius Defensor PAcisa, valamint harcostársának, Danténak a De Monarchia (Az egyeduralomról) szóló műve.
 
== Forrás ==