„Páduai Marsilius” változatai közötti eltérés

'''Páduai Marsilius''' ({{ny-la|Marsilius Patavinus, Marsilius Mainardinus de Padua}}, {{ny-it|Marsilio de Padova, Marsilio dei Mainardini}}), ([[Padova|Pádua]], [[1275]] körül – [[München]], [[1342]] körül) középkori itáliai teológus és filozófus. Dante harcostársa az autonóm világi hatalomért folytatott középkori [[Invesztitúraharc|invesztitúraharcban]]. Fő műve a ''Defensor Pacis'' (A béke védelmezője).

Marsilius 1275 és 80 között született Pádovában. ValószinülegValószinűleg orvostudományt tanult szülővárosában, majd Párizsba ment, ahol [[Arisztotelész|Arisztotelészt]] tanulmányozta. 1313-ban a párizsi egyetem rektora lett. 1324-ben írta meg fő művét, a ''Defensor Pacis''t (A Béke védelmezője). A pápaság politikai ellenfeleként [[Janduni János]]sal együtt [[IV. Lajos német-római császár]] udvarába volt kénytelen menekülni a császár eredménytelen itáliai hadjárata után. Leginkább [[Arisztotelész]] és [[Averroës]] hatott filozófiai műveire, és pedigmégpedig az ész és a hit elméleti szétválasztásának a politikára való alkalmazásában, azaz a spirituális és a világi, az egyházi és az állami ügyek szétválasztásában.

A középkori politikai gondolkodás legfőbb jellemzője, hogy mindennek az alapja a Biblia volt. Emiatt egyrészt a világi jellegzetességeketjelenségeket elsősorban analógiák, bibliai példák alapján akarták megérteni, másrészt pedig a hatalomgyakorlás elvileg alá volt rendelve az isteni parancsoknak. Ennek a középkori államtannak a kidolgozója [[Hippói Szent Ágoston|Szent Ágoston]] volt. ''Isten államáról'' szóló művében elfogadta ugyan a világi közösség, az állam (civitas) létezését, mint szükséges rosszat - de annak működését alárendelte az egyháznak. Mint írjaː az államot egy rablóbandától az különbözteti meg, hogy az állam biztosítja az isteni parancsok érvényesítését, segít olyan körülményeket teremteni, melyek előmozdítják az ember üdvözülését. Ágoston kidolgozta a keresztény szempontból jogos, igazságos háború fogalmát is- ennek értelmében csak a védekező háború igazságos, a béke megszegője egyébként isteni büntetéssel néz majd szembe,

allegóriája.<ref>http://szentiras.hu/SZIT/Mt26,47-56;Mk14,43-50;Jn18,3-12</ref><ref>"Aztán tovább beszélt hozzájuk: „Amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, szenvedtetek-e hiányt valamiben?” „Semmiben” – felelték. 36„Most azonban – folytatta – akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját és vegyen rajta kardot. 37Mondom nektek, be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond: A gonosztevők közé számították. Sorsom beteljesedik.” 38„Uram – mondták –, nézd, van itt két kard!” Erre csak annyit mondott: „Elég.”<ref>http”http://szentiras.hu/SZIT/Lk22,35-38</ref> "Dicsőséges császár, két olyan intézmény van, amely elsősorban kormányozza ezt a világot: az egyik a legfőbb papok megszentelt tekintélye, a másik pedig a királyi hatalom. A papok viselte teher annyiban nehezebb, amennyiben az Isten ítélőszéke előtt az embereken uralkodó királyokért is nekik kell számot adniuk. Hiszen jól tudod magad is, te legjámborabb fiunk, hogy ha az emberi nembeliek előtt jársz is méltóságoddal, azok előtt, akik az Isten dolgaiban elöljárók, magad is alázatosan meghajtod a fejedet, s te is tőlük várod saját üdvözülésed útját-módját, s az égi eredetű szentségek felvétele tekintetében, s azok illendőképpen való kiosztásában a vallás rendje szerint el kell ismerned azt, hogy neked kell magadat alájuk rendelned, s nem te állsz az ő élükön; egyszóval: ezekben a dolgokban te függsz az ő ítéletüktől, s nincs is szándékodban az, hogy te rendeld őket a saját akaratod alá."<ref>https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/kozepkori-egyetemes/ch03s16.html#id547969 </ref> A pápa emiatt mindkét kardot megkapta Istentől, de a világi hatalmat átengedte a császárnak - a világi hatalmat jelképező kardot emiatt Krisztus érdekében szabad csak forgatni, míg a lelki dolgok feletti hatalom a pápánál marad.