„Pietro Aretino” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Nyelvtani javítás kézi ellenőrzéssel: a szóvégi magánhangzó megnyúlik a toldalék előtt. (Idegen szavaknál és neveknél is, lásd OH. 276. oldal.) Káros kötőjelek ki, szükségesek be. |
|||
3. sor:
| képaláírás =
}}
'''Pietro Aretino''' (''Arezzói Péter'') ([[Arezzo]], [[1492]]. [[április 20.]]–[[Velence (Olaszország)|Velence]], [[1556]]. [[október 21.]]) itáliai reneszánsz író és költő volt. Színdarabok és
[[Fájl:Pietro Aretino p.jpg|bélyegkép|Pietro Aretino]]
12. sor:
=== [[Róma]], [[Mantova]] ===
1517 táján Rómába ment, ahol egyik pártfogója, a bankár Agostino Chigi közvetítésével Giulio de’Medici kardinális mellett kapott állást, akinek a segítségével bejutott [[X. Leó pápa|X.Leó pápához]] is. Az 1521. évi konklávé ideje alatt írta első hírhedt és félelmetes gúnyversét, melyet a római Piazza Navona közelében álló Pasquino szoborra tűzött ki, ahová egyébként az egyetemisták is szokták névtelen alkotásaikat. A maró hangú, a közállapotokat és a pápai udvart kritizáló vers ezért a Pasquinate címet kapta. Ennek és más hasonló témájú és hangvételű írása nyomán növekvő népszerűségre, de ugyanakkor számos ellenségre tett szert.
1522-ben a jámbor és szigorú erkölcsű [[VI. Hadrián pápa|VI.Hadrián]] került a pápai trónra. Ennek következtében Aretinónak Rómától messze kellett új mecénások után néznie. Szerencséjére már 1523-ban régi támogatója, Giulio de’Medici lett a pápa [[VII. Kelemen pápa|VII.Kelemen]] néven, s így Aretino is visszatért Rómába. Szerzőként első, valóban nagy sikerét 1525-ben aratta obszcén szonettjei (sonetti lussuriosi) kiadásával, melyeket
=== Velence ===
[[Fájl:TitianFirstAretinoPortrait.jpg|250px|bélyegkép|jobb|Tiziano első portréja Aretinóról]]
Itt gyorsan bejáratos lett a város legfelső köreibe és élvezte Andrea Gritti dózse pártfogását.
Ekkoriban már olyan hírnévre tett szert, hogy [[I. Ferenc francia király]] és [[V. Károly német-római császár]] is igyekezett ajándékokkal megszerezni a jóindulatát abban a reményben, hogy Aretino ennek fejében írásaival a lehető legnagyobb kárt okozza a politikai ellenfélnek. Aretino lényegében irodalmi szolgálatait mindig annak adta el, aki a legtöbbet fizette, „condottiere della penna”, azaz a „toll zsoldosa” lett. Életének ebben a korszakában már gazdag volt, nem vetette meg a világi örömöket sem, de nagyszámú ellensége mellett immár
Michelangelónak írt leveléből ismert, hogy a [[Sixtus-kápolna]] oltárfestményei teológiai koncepciójának megalkotásához tanácsadónak ajánlkozott. S amikor ezt [[Michelangelo]] visszautasította, a sértődött Aretino erre homoszexualitással vádolta meg a művészt.
Leveleit egy könyvben összegyűjtve 1538-ban adta ki, s ez olyan sikeres volt, hogy egy év alatt tíz újranyomást ért meg. Emellett számos szatírát, polémiát és színdarabot írt.
1550-51-ben [[III. Gyula pápa|III.Gyula pápát]] dicsőítő művet írt egy bíborosi kalap elnyerésének reményében, de csalatkoznia kellett.<ref>Bár a III. Gyula pápáról szóló szócikk szerint a pápa bíborossá nevezte ki 1550.febr.</ref>
1556. október 21-én halt meg Velencében, valószínűleg gutaütésben. A legenda szerint azonban állítólag annyira nevetett valamin, hogy leesett a székről és nyakát törte.
Halála után művei a [[IV. Pál pápa]] által elsőként elrendelt „Index Librorum Prohibitorum”-ra, azaz a tiltott könyvek listájára kerültek.
30. sor:
Aretino már Perugiában megírta első verseit, melyeket 1512-13-ban adtak ki nyomtatásban. Ezek canzonek az akkoriban kedvelt Petrarca-stílusban, amit Aretino később oly nagyon kigúnyolt és parodizált. E költemények Rómában nagyon jó ajánló levélnek bizonyultak a számára az udvari körökben. 1525 körül jelentetett meg három, VII. Kelemen pápát dicsőítő canzonet.
1524 és 1525 között jelentek meg az úgynevezett sonetti lussuriosi írásai, melyek után a pornográf irodalom klasszikusa lett. Ezeket a szonetteket Giulio Romano rajzaihoz írta, melyekből aztán Marcantonio Raimondi készített rézkarcokat. A szonettekben a testi szerelmet Aretino
1525-től kezdett foglalkozni [[Baldassare Castiglione]] „Il cortegiano” ''([[Az udvari ember]])'' című könyve alapján egy komédia megírásával, melynek a „La cortigiana” (A kurtizán) címet adta. A darab a sienai Messer Maco kalandjáról szól, aki Rómába utazik, hogy kardinális legyen. Ám ott beleszeret egy nőbe, de rá kell jönnie, hogy csak mint udvari ember van esélye. Ezért egy csalótól vesz tanórákat, aki az udvaroncok erényeire oktatja. Tehát megtanul csalni, hazudni és órákat ül a tükör előtt. A műnek „az a legfőbb érdeme, hogy kora társadalmát előítéletek nélkül állítja pellengérre, humora élesszemű és szabadszájú.”<ref>Világirodalmi kisenciklopédia. Gondolat Kiadó 1978. ISBN 963 799 5 I. kötet 67. oldal</ref>
1533 és 1536 között írta meg a „Ragionamenti” (Beszélgetések) két változatát, melyekben hetérák beszélgetnek.
A Ragionamentivel nagyjából egyidőben dolgozott Aretino az „Il Marescalco”
Aretino a későbbiekben több vallásos témájú művet jelentetett meg. Így egy [[Jézus]] szenvedéstörténetet és [[Dávid]] hét bűnbánó zsoltárát, s ugyanígy [[Szűz Mária]], [[Sziénai Szent Katalin|Szent Katalin]] és [[Aquinói Szent Tamás]]
1542 és 1546 között két komédiája és egyetlen tragédiája, az „Orazio” került kiadásra.
=== A levelek ===
Aretino 1538-ban jelentette meg a több mint háromezer levélből álló hatkötetes gyűjteményét egyetlen könyvben. A levelek korábban már egyenként nyomtatásban hozzáférhetőek voltak. A kiadó Aretino barátja, a nyomdász Francesco Marcolini volt, aki már Aretino néhány verseskötetét is kiadta. Ezek a levelek már nem latinul íródtak, mint a humanistáké, hanem népnyelven. A kor nagyjaival folytatott levelezés dokumentálja az Itáliában végbement mélyreható társadalmi változást, melyet feszültségek, a Francia Királyság és a [[Német-római Császárság]] közötti háborús konfliktusok, a németországi reformáció következtében fellépő politikai szembenállás és az itáliai udvarok korábbi hatalmi egyensúlyának megbomlása nyomán egy általános destabilizáció jellemeztek. A levelek
== Magyarul ==
*s: A hetérák tudománya, vagy Hogyan oktatta ki Nanna, a hires kurtizán, lányát, Pippát, a szerelem művészetére / Pietro Aretino ; rajz. François de Bayros.Megjelenés: Wien : Hellas Verl., 1921
*ségi közlés: Pietro Aretino válogatott írásai / [vál., ford., bev. és jegyz. ell. Koltay-Kastner Jenő].Megjelenés: Budapest : Gondolat, 1959 Budapest : Franklin Ny.Terj./Fiz. jell.: 267 p., 6 t. ; 19 cmSorozat: Európai antológia Reneszánsz sorozat
*<nowiki>és: Beszélgetések / Pietro Aretino / [Barta Imre rajz.].Megjelenés: Pécs : Littera, 1990 [Pécs] : </nowiki>
*<nowiki>s: Beszélgetések, avagy A Hat nap / Pietro Aretino ; ford. Simon Gyula.Megjelenés: Budapest : Eötvös J. Kv., 2002 [Vác] : Naszály-PrintTerj./Fiz. jell.: 256 p. ; 24 cmSorozat: Eötvös klasszikusok</nowiki>
== Jegyzetek ==
|