„Hajdúk” változatai közötti eltérés

Később [[Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem|Rákóczi Zsigmond]], [[Báthory Gábor erdélyi fejedelem|Báthory Gábor]] és [[Bethlen Gábor]] erdélyi fejedelmek számos hajdútelepet létesítettek. Az erdélyi és partiumi török határt kiváltságos hajdútelepek védték. Számuk az országban megközelítette a 150-et. Az utolsó hajdúszabadságot [[II. Rákóczi Ferenc]] vezérlő fejedelem adományozta [[Tarpa]] mezővárosának [[1709]]-ben. Ezt követően, a 18. században a földesurak megkezdték a '''hajdúkiváltságok felszámolását'''. Hosszú küzdelemben újra jobbágysorba kényszerítették a szabad parasztokat. Csak a Bocskai által kiváltságolt hat hajdúváros ([[Hajdúnánás|Nánás]], [[Hajdúdorog|Dorog]], [[Hajdúhadház|Hadház]], [[Vámospércs]], [[Hajdúszoboszló|Szoboszló]],) és a [[Báthory Gábor erdélyi fejedelem|Báthory Gábor]] által 1609-ben Kállóból áttelepített hajdúk városa ([[Hajdúböszörmény|Böszörmény]]) tudta kiváltságait megőrizni.

Létrejöttek a [[hajdúváros]]ok, melyek ma is jellegzetesek mértani, logikai elrendezésük miatt. Azt a régiót, ahol a hajdúvárosok létrejöttek, [[Hajdú-Bihar megye#Hajdúság|Hajdúság]]nak nevezik. Az eredetileg több mint 9000 főnyi hajdú katona letelepedésével alakult ki 1608-1609-re a hét úgynevezett öreg vagy nagyhajdúváros: Böszörmény, Dorog, Hadház, Nánás, Polgár, Szoboszló és Vámospércs, ezek mindegyike az akkori Szabolcs vármegyében feküdt. A nagyhajdúvárosok a 17. század végén hozták létre a Hajdúkerületet, ami a vármegyékkel egyenrangú, önálló törvényhatóságként működött. A Hajdúkerület 1876-ig létezett, ekkor jött létre aaz hajdúvárosokataddig isfüggetlen magába[[Hajdú foglalókerület|Hajdúkerület]]<nowiki/>ből, Szabolcs vármegye déli részéből és Bihar vármegye északkeleti részéből mesterségesen kialakított Hajdú vármegye Debrecen székhellyel. A hajdúvárosok ezzel végleg elvesztették szerzett jogaikat.