„Dóm tér (Szeged)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
aNincs szerkesztési összefoglaló
12. sor:
Rerrich Béla művészi teremtőerejét a középkori mesterekre emlékeztető anyagtisztelettel és alázattal tudta párosítani, emlékeztet Bálint Sándor. Az alkotói művészet az utolsó percig, ott a kőművesek állásain is formálódott a kezében. Ő tervezte nemcsak az épületegyüttest, hanem a legkisebb [[iparművészet]]i feladatokat is. A helyszínen adta a legjobb iparosok kezébe a rajzokat, még a helyszínen is formálódott keze alatt az eszményi egész minden részlete. Érzékelte minden darab kő, [[üveg]], [[vas]] vagy sarok és sík helyzeti lehetőségeit. Meghitt és baráti volt együttműködése az iparosokkal, erről legendák keringtek később Szegeden. Bálint Sándor jóvoltából név szerint is ismerünk néhányat azok közül, akikkel Rerrich együtt dolgozott, köztük volt a budapesti Thék Endre, Seenger Béla, Forreider Béla, a szegedi Bille János, [[Kónya György]] műkovácsok, Kocsis Ferenc, Lengyel Lőrinc, Takács János, Erdélyi András. Nagyobb önállóságot csak [[Ohmann Béla]] (1890-1968) szobrász, Virágh Pál (vasmunkák kivitelezője) és Lenovszky György (kápolna festése) kaptak, de ők is Rerrich Bélával összhangban tevékenykedtek. Ohmann és Rerrich együttmunkálkodása teremtette meg [[Szent Gellért]] tömör alakját vagy a [[püspök]]i palota kerti részén lebegő Mária-szobrot.
 
Az árkádok alatti ''Nemzeti Emlékcsarnok'' (Pantheon) megvalósítása kiválóan sikerült. A szegedi Nemzeti Emlékcsarnok a Dóm téren, a körbefutó árkádok alatt található. Az [[1930]]-ban létesített, azóta továbbfejlesztett Pantheon szobrai és domborművei a magyar történelem, irodalom, művészet és tudomány kiváló alakjait ábrázolják. A gyűjtemény a magyar portrészobrászatnak csaknem teljes keresztmetszetét adja. Alapját [[StróblStrobl Alajos]]nak, a XIX.-XXXIX–XX. század fordulója egyik legjelentősebb szobrászának hagyatéki anyaga képezi.<ref>Forrás: Somorjai Ferenc: Szeged. i.m. 94. o.</ref> Gond is van azóta már vele, az ott elhelyezett szobrok és domborművek egyenetlen színvonalát már [[1959]]-ben szóvá tette Bálint Sándor, úgy ítélte meg, hogy több szobor is cserére szorulna. (Sajnos ez ma is így van, számos szobor igen szerény állapotban van, köztük [[Lechner Ödön]] szobra vagy [[József Attila]] és [[Vörösmarty Mihály]] domborműve, elkelne a folyamatos karbantartás is.)
 
Rerrich a Dóm tér építésével összefüggésben, [[1931]]-ben megtervezte a [[XI. század]]ból származó [[Dömötör-torony]] felújítását és annak keresztény szimbólumokkal díszített vasajtaját. Szeged büszkesége, legrégibb emléke ez az kis román- és gótikus torony.