„Királyi Magyarország” változatai közötti eltérés

bővítés
(pontosabb cím)
(bővítés)
A [[16. század]] magyar politikusai nem fogadták el az ország két, majd három részre szakadását: 1541-ig jogi értelemben egyetlen Magyar Királyság létezett, melynek a sors szerencsétlen alakulása folytán két uralkodója volt.
 
A mohácsi csatavesztés, majd Buda, Székesfehérvár és Esztergom török kézre kerülése korántsem jelentette Magyarország végét: az ország közvéleménye a török hódoltságot ideiglenesnek tartotta, ezt az állapotot fejezték ki a kora újkorban készült térképek is. A török kézen lévő alföldi és dunántúli területek nemessége a királyi Magyarországon mindvégig megtartotta vármegyei közgyűléseit. Ráadásul a magyar nemesség a végvári katonaság segítségével a török által elfoglalt országrészen továbbra is bíráskodott és behajtotta a birtokosoknak, illetve a magyar államnak járó az adókat („kettős hódoltság”, ''codominium'').
 
A Királyi Magyarország a Magyar Királyság közvetlen folytatója volt: Buda eleste ([[1541]]) után Pozsonyban tartották a rendi országgyűléseket. Pozsonyban tartózkodott a [[nádor]], itt helyezkedtek el a királyság központi hivatali, mint a Királyi Tanács és a Magyar Kamara. Tehát a királyi Magyarország tovább örökítette a magyar államiságot és a rendiséget, de a nemzetközi politikától függött, hogy mi mindent tud ebből megőrizni.
10 915

szerkesztés