„Királyi Magyarország” változatai közötti eltérés

A mohácsi csatavesztés, majd Buda, Székesfehérvár és Esztergom török kézre kerülése korántsem jelentette Magyarország végét: az ország közvéleménye a török hódoltságoturalmat ideiglenesnek tartotta, a hódoltságot a Magyar Királyság elidegeníthetetlen részének tekintette,<ref>[http://lexikon.katolikus.hu/K/katolikusok%20a%20t%C3%B6r%C3%B6k%20h%C3%B3dolts%C3%A1gban.html Katolikusok a török hódoltságban]</ref> ezt az állapotot fejezték ki a kora újkorban készült térképek is. A török kézen lévő alföldi és dunántúli területek nemessége a királyi Magyarországon mindvégig megtartotta vármegyei közgyűléseit. Ráadásul a magyar nemesség a végvári katonaság segítségével a török által elfoglalt országrészen továbbra is bíráskodott és behajtotta a birtokosoknak, illetve a magyar államnak járó az adókat („kettős hódoltság”, ''codominium'').