„Tiszavirág” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a helyesírás Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
→Szaporodása, azaz a „tiszavirágzás”: Közp. hibék, jav. Ell. |
||
50. sor:
== Szaporodása, azaz a „tiszavirágzás” ==
[[Kép:Tiszavirágzás a Tiszainokai kikötőnél, 2011. június 13 -án.JPG|balra|bélyegkép|265px|Tiszavirág imágó]]
Minden évben, ha a megfelelő hőmérsékleti viszonyok elérik a szükséges értéket, a kérészek megkezdik rajzásukat. Általában június közepétől a hónap végéig tart. A látványos természeti jelenség intenzitása évről évre változó. Elsőként 1726-ban [[Luigi Ferdinando Marsigli]], olasz hadmérnök írta le, amikor Magyarországon járt.<ref name= index1 />
A beszámolók szerint vannak napok és folyószakaszok, ahol „csak” néhány száz példány röpköd a víz felett, más időben és helyszínen viszont
[[Kép:The Giant Mayfly nymph.jpg|jobbra|bélyegkép|265px|A tiszavirág szubimágója]]
A hímek a tömeges rajzás előtti utolsó lárvastádiumot követően egy nehezen repülő szubimágóvá válnak, amelyek a partra repülnek, vagy a vízből kiálló faágakra, a növények leveleire kapaszkodnak fel. Ekkor egy szárnyas, röpképes [[Imágó|szubimágó]] alakul ki, amely azonban még nem szaporodóképes. A vízből így kikerült szubimágó néhány óra eltelte után, egy újabb vedlést követően válik csak [[imágó]]vá, amely már reprodukcióra és repülésre is képes felnőtt egyed. A nőstények kissé később jelennek meg a rajzás helyszínén, mint a hímek, és [[lárva]]
A kérészeknek páros párzószervük van. A párzószerv végén érzékszervek (''virga'' és ''titillatorium'') találhatók. <ref name= tankonyvtar /> Az ivarérett állatok rövid, vízfelszín feletti életük során nem táplálkoznak, bélcsatornájukat [[levegő]]vel pumpálják fel, hogy könnyebben tudjanak repülni és a sikeres nászrepülést végrehajtani. Csapongva és ügyetlenül repülnek, és csak a párzásra összpontosítanak. Mivel a nőstényeknek a hímekhez képest nagyobb szárnyuk és testük van, farksertéik pedig rövidebbek, így gyorsabb repülésre képesek. A nem párosodott nőstény egyedek petéiből a [[partenogenezis]] természetes folyamataként csak nőstény egyedek fognak kifejlődni.
A hímek röviddel a párzás után elpusztulnak, a nőstények pedig a folyó felett repülve megkezdik a „kompenzációs” repülésüket, amelyet a végkimerülésig folytatnak. A „kompenzációs” repülés azt a célt szolgálja, hogy a vízbe kerülő megtermékenyült peték azon a helyen érjék el a meder fenekét, ahol korábban az éppen rajzó kérész generáció is sikeresen kifejlődhetett. A folyó felett 5–10 méteres magasságban repülnek a folyásiránnyal szemben, majd néhány kilométer után leereszkednek, és a víz felszínére rakják a megtermékenyített [[pete (biológia)|petéiket]], majd ők is elpusztulnak, akár a hímek.
A peték lencsealakúak, fajsúlyuk a víznél nehezebb, ezért gyorsan
Rajzáskor a kérészek lárváit már a mederben, a vájataik szájánál békák várják türelmetlenül, de lesben állnak a ragadozó halak is. A vízfelszínre bukkanásukkor pedig a madarak lakomájává válnak sokan. A párosodás után elpusztult imágók tetemei is hasznosulnak az [[ökológia]]i rendszer élőlényközössége számára.
|