„Hajdúk” változatai közötti eltérés

A 16. - [[17. század]] fordulóján kétféle hajdúról lehet beszélni. A '''királyi hajdúk''' havi két forintos zsoldban álltak az ország különböző végváraiban. Számuk 6-8000 körül lehetett. Emellett voltak a '''szabad hajdúk''', akik csak egy-egy meghatározott feladatra szerződtek le, és ha úgy adódott, nem kímélték a falvakat, nemesi udvarházakat sem. Az országgyűlés többször kitagadta őket, ők is megtagadták az országukat. Mások azonban nagyra tartották katonai képességüket, így a francia származású [[Heinrich von Dampierre]]{{linkiw|Heinrich von Dampierre|Heinrich von Dampierre|de}}, aki később császári tábornagy lett a [[harmincéves háború]]ban, 2500 lovas hajdút szervezett meg, amelyet első osztályú felszereléssel láttak el, de zsoldot sokszor ők is keveset kaptak. Ezen áldatlan helyzetben a fordulat 1604 őszén következett be. A császártól '''megtámadott földesúr''', [[Bocskai István]], a hajdúkhoz fordult és hajdúkat kezdett toborozni, hogy felvehesse a harcot az ellene készülkészülő császári, székely és szerb csapatok ellen. A nemzetbőlnemzetükből kitagadottaknak földet és békés letelepedést kínált, ezzel sikerült bennük felébreszteni a nemzeti öntudatot. Bocskai számára az elit egységnek számító Dampierre hajdúk megnyerése jelentett nagy sikert.