„I. Szulejmán oszmán szultán” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Rosszkornyifog (vitalap | szerkesztései)
forrás
Rosszkornyifog (vitalap | szerkesztései)
113. sor:
Szulejmán és V. Károly összecsapásainak hadszíntere idővel a Földközi-tenger nyugati részére helyeződött át. Ennek során a török és észak-afrikai hajók rendszeresen fosztogatták Spanyolország, Itália és Szicília partjait. Az oszmán csapatok rendszeresen lerohanták Dél-Európa tengerparti területeit és egész települések lakosságát rabolták el. A törökök egy-egy hadjárat során akár több ezer embert is magukkal hurcolhattak. Így például a [[Nápolyi-öböl]]ből 1544-ben 7000, 1551-ben [[Gozo]] szigetéről 5000, 1554-ben [[Calabria|Calabriából]] 6000, 1566-ban [[Granada|Granadából]] 4000 embert raboltak el.{{refhely|Crowley, 2014.|104. old.}} (Esetenként előfordult, hogy olyan sok foglyot ejtettek, hogy a túlterhelt hajókról a gyengébbeket a tengerbe ölték.{{refhely|Crowley, 2014.|103. old.}})
 
Szulejmán az 1530-as és 1540-es években több szerződést kötött [[I. Ferenc francia király|I. Ferenc]] francia királlyal. A Földközi-tengeren az oszmánok és a franciák összefogtak a Habsburgokkal és szövetségeseikkel szemben, 1544-ben például az egyesült török–francia flotta lerohanta [[Nizza|Nizzát]].
Emellett a francia és a török flották együttműködésére is sor került. [[Málta]] szigetét [[V. Károly német-római császár|V. Károly]] német császár és spanyol király [[1530]]-ban a johannitáknak adományozta, ahol a Rodoszról kiszoruló lovagrend fenntarthatta államát. Részt vettek a [[velencei–török háborúk]]ban és a [[spanyol–török háborúk]]ban, [[1551]]-ben és [[1565]]-ben visszaverték a [[Málta török ostroma|Máltát támadó török haderőt]]. Noha a szigetet később sem sikerült birtokba venniük, a törökök földközi-tengeri hegemóniája a sorozatos győzelmek eredményeként, amit a [[II. Fülöp spanyol király]] hajóhadára mért 1560. évi megsemmisítő csapás koronázott meg, kiteljesedni látszott.
 
Emellett a francia és a török flották együttműködésére is sor került. [[Málta]] szigetét [[V. Károly német-római császár|V. Károly]] német császár és spanyol király [[1530]]-ban a johannitáknak adományozta, ahol a Rodoszról kiszoruló lovagrend fenntarthatta államát. Részt vettek a [[velencei–török háborúk]]ban és a [[spanyol–török háborúk]]ban, [[1551]]-ben és [[1565]]-ben visszaverték a [[Málta török ostroma|Máltát támadó török haderőt]]. Noha a szigetet később sem sikerült birtokba venniük, a törökök földközi-tengeri hegemóniája a sorozatos győzelmek eredményeként, amit a [[II. Fülöp spanyol király]] hajóhadára mért 1560. évi megsemmisítő csapás koronázott meg, kiteljesedni látszott.
 
Szulejmán halála után ennek az [[1571]]-es [[lepantói csata]] vetett véget, amelyben az egyesült [[Spanyolország|spanyol]], [[Velencei Köztársaság|velencei]] és [[Pápai állam|pápai]] hajóhad vereséget mért a [[Oszmán Birodalom|török]] flottára. A keresztes győzelem eredményeként a török flotta gyakorlatilag megsemmisült.<ref>[http://www.mult-kor.hu/20031113_a_lepantoi_legendak_es_a_valosag ''A lepantói legendák és a valóság'']</ref>