Mexikóból[[Mexikó]]ból származik. Kevés információnk van történetéről. Néhány forrás azt bizonyítja, hogy az [[aztékok]], inkák, toltékok idejében már őrzőkutyaként alkalmazták. A városfalakon ábrázolták: Techichit, a csivava ősét az ősi kistermetű terrier szerű kutyát. Az Egyesült Államokba 120 évvel ezelőtt érkeztek meg a bennszülöttek révén. Európába megérkezése után keresztezték papillonnal, törpespiccel és a tibeti spániellel. Magyarországra 1960 körül érkezett. Egy másik elmélet szerint: valószínűleg a [[toltékok]] és az [[aztékok]] szent kutyáinak leszármazottai, amelyek egyszerre voltak áldozati állatok és finom ínyencségek. Mások szerint a már a régi [[egyiptomiak]] által is ismert törpék a [[vikingek]] hajóival kerültek az Újvilágba, de sokkal valószínűbbnek tűnik a [[portugál]] tengerészek podengo pequenójával való rokonságuk. Bárhogy legyen is, a parányi kutyákat amerikaiak fedezték fel Mexikóban. A jó tenyészetből származó, egészséges csivavák magabiztosan, kíváncsiak, sőt, egyenesen lerázhatatlanok/tolakodók és túlcsorduló temperamentumúak. Egy csivava sohasem tűnhet félénknek és idegesnek. Tanulékony és éber. Még sokkal nagyobb kutyákkal szemben is érvényesíti az akaratát. Nem túlfinomult törpe, hanem önálló kutyaszemélyiség kézitáska-formátumban. A hízelgés a legjobb mutatványai közé tartozik, és teljesen alkalmazkodik társához, akit féltékenyen meg is óv. Így ideális társa azoknak, akik szűr élettérrel kénytelenek beérni, de sok időt és szeretetet tudnak áldozni kis barátjukra. Kétes fajtajegy a nyitott koponya (fontanella), de már nem követelik meg, és lehetőleg minél kisebb legyen.[1]
