„Georgij Jevgenyjevics Lvov” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
11. sor:
A miniszterek elsősorban a kadetok (alkotmányos demokraták) és az oktobristák (alkotmányos monarchisták) soraiból kerültek ki.<ref>[http://multunk-portal.hu/html/egy_tort_kronol/1917%20julius%2022.html Múltunk - Történelemportál]</ref>
Kormányprogramjának két legfontosabb pontja a háború folytatása és az Alkotmányozó Nemzetgyűlés mielőbbi összehívása volt. A Lvov-kormány álláspontja szerint ugyanis orosz részről a cárizmus megbuktatása és a forradalom győzelme után a háború elvesztette imperialista jellegét és forradalmi honvédő küzdelemmé változott.<ref>[http://www.aspektus.eu/content/gecse-geza-expanzio-es-onreflexio-illetve-annak-hianya-az-orosz-politikaban-szarajevotol#sthash.ht31bpyD.YpYa9Yg1.dpbs Gecse Géza: Expanzió és önreflexió, illetve annak hiánya az orosz politikában Szarajevótól a Herceg-szigetekig (1914-1919)]</ref>
A kormány ugyanakkor - még március folyamán - elismeri a finn alkotmányosságot és Lengyelország önállóságát, továbbá autonómiát ad a lett lakosságú területeknek. Április 2-án pedig kormányrendelettel eltörölnek több nemzetiségi és vallási megkülönböztetést, garantálva a birodalom népei és vallásfelekezetei - köztük a zsidóság - törvény előtti egyenlőségét. Másnap városi és községi helyi választásokat tartanak, általános választójog alapján.<ref>[http://pandi.adatbank.transindex.ro/index.php?action=honap&ev=1917&honap=3&kat=d Pándi Lajos: Köztes-Európa kronológiája]</ref>
A társadalmi és belső politikai ellentétek, feszültségek miatt május elejére kormányválság alakult ki, amelynek következtében a kormány két jelentős, de konzervatív politikusa, [[Miljukov]] és [[Gucskov[[ lemondásra kényszerült.
A május elején újjáalakult kormány tíz polgári és hat szovjet miniszterből alakult meg, tehát egy nagykoalícióra támaszkodhatott. A kormány megnövekedett eséllyel láthatott volna a legégetőbb feladatok megoldásához
Lvov herceg azonban, amikor úgy érezte, hogy sikerült kormányát stabilizálni, külpolitikai sikerekkel is alá kívánta támasztani törekvését. Ebben a had- és tengerészeti miniszterré tett Kerenszkij személyében jó partnerre talált, aki 1917 júniusában Bruszilov tábornokot egy újabb offenzíva megindítására utasította. Az akció viszont csúfos kudarccal végződött.<ref>[http://www.aspektus.eu/content/gecse-geza-expanzio-es-onreflexio-illetve-annak-hianya-az-orosz-politikaban-szarajevotol#sthash.ht31bpyD.YpYa9Yg1.dpbs Gecse Géza: Expanzió és önreflexió, illetve annak hiánya az orosz politikában Szarajevótól a Herceg-szigetekig (1914-1919)]</ref> A [[Kerenszkij-offenzíva]] kudarca és a júliusi baloldali tüntetéssorozat után július 22-n lemondott.
Az Ideiglenes Kormány a megalakulásától kezdve erőtlennek bizonyult Oroszország vezetésére. Nem rendelkezett hozzá sem kellő önbizalommal, sem pedig világos programmal. Törekedett ugyan egy demokratikus, polgári rendszer kiépítésére (deklarálta az emberi szabadságjogokat, illetve az ország népeinek szabad önrendelkezését), ám a három leglényegesebb kérdést képtelen volt rendezni: az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását, a földreform végrehajtását, továbbá a háború befejezését. A kormányfő, Lvov herceg gyenge kezű politikus volt, akire a saját kabinettitkára, Vlagyimir Nabokov, a világhírű író édesapja így emlékezett vissza: „Egyetlen alkalomra sem emlékszem, amikor Lvov a tekintély hangján szólt volna, vagy határozottan fölemelte volna a hangját… maga volt a megtestesült passzivitás.”<ref>[http://magyarhirlap.hu/cikk/82799/Polgari_forradalom_Oroszorszagban Gali Máté: Polgári forradalom Oroszországban.]</ref>
A [[bolsevik]] hatalomátvétel után letartóztatták, de sikerült megszöknie, majd Franciaországba emigrálnia.
| |||