„Alekszandr Fjodorovics Kerenszkij” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
2 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta2) |
|||
20. sor:
Alekszandr Kerenszkij 1881. május 4-én született Szimbirszkben, az [[Orosz Birodalom]] területén. Tanulmányait a [[szentpétervár]]i egyetemen folytatta, ahol történelmet és jogot hallgatott. 1906-ban politikai ügyekre specializálódott védőügyvédként helyezkedett el és tevékenységének köszönhetően hamarosan jelentős ismertséget szerzett. 1912-ben a negyedik [[Állami Duma|Duma]] tagjává választották. Bár szocialistának tartotta magát és kapcsolatot tartott a [[Eszer|Szocialista Forradalmi Párttal]], meglehetősen mérsékelt irányvonalat követett. Nézetei a mérsékelt [[szocializmus]] és a baloldali [[liberalizmus]] elemeit tartalmazták. A [[1917-es februári orosz forradalom|februári forradalom]] idején rendkívül aktív volt. Sokrétű tevékenysége során beszédeket mondott, katonákat lelkesített, találkozókon vett részt, parancsokat adott, a régi cári rendszer tagjait drámai módon letartóztatta, másokat pedig ugyanilyen drámai módon megmentett a népítéletektől. Tehetségének és energikusságának köszönhetően elérte, hogy az 1917-es forradalom és az új kormány egyik legnépszerűbb alakja lett. 1917. március 27-én a [[Szentpétervár|petrográdi]] tanács megalakításakor annak alelnökévé választották.<ref name="Életrajza 1">{{cite web|url=http://www.answers.com/topic/alexander-kerensky|title=Gale Encyclopedia of Russian History: Alexander Fyodorovich Kerensky|language=angol|accessdate=2012-11-02}}</ref>
Ő volt az egyetlen szocialista, aki a március 2-án megalakult átmeneti kormány tagja lett és egyre nagyobb befolyást szerzett. Márciustól májusig igazságügyi miniszterként, májustól szeptemberig pedig hadügyminiszterként tevékenykedett. Emellett júliustól novemberig ellátta a miniszterelnöki tisztséget és szeptemberben ő lett a fegyveres erők főparancsnoka is. Összességében kijelenthető, hogy az átmeneti kormány kulcsfigurája volt. 1917 májusában és júniusában figyelmét a róla elnevezett [[Kerenszkij-offenzíva|katonai offenzívára]] összpontosította és a frontot járva próbálta a katonákat lelkesíteni. Az offenzíva népszerűtlensége és az azt követő vereség ellenére Kerenszkij hírneve nem szenvedett csorbát, és a második koalíciós kormány miniszterelnökévé választották. Dominanciája az egyes meghatározó politikusok kiválásával egyre nőtt. A szinte teljes hatalom elérése ellenére azonban képtelen volt megfelelni a társadalmi elvárásoknak. Ez végül a kormánya és saját népszerűségének csökkenéséhez vezetett.<ref name="Életrajza 1" />
A szeptemberben bekövetkező [[Lavr Georgijevics Kornyilov|Kornyilov-ügy]], amelyet sokan ellenforradalmi kísérletnek tekintettek, népszerűségének teljes elvesztéséhez vezetett. Ennek ellenére hivatalban maradt.
==Megítélése==
Kerenszkij legalább annyira hősies, mind tragikus alakja volt az 1917-es februári orosz forradalomnak. Adottságainak megfelelően rendkívül hatásos szónok volt és jelentős tömegeket volt képes megmozgatni. Ennek ellenére retorikája az idő haladtával egyre kevésbé tudta ellensúlyozni a kormánya sikertelenségét. Beszédei, amelyek oly sikeressé tették kora tavasszal, nyár végére egyre nagyobb ellenszenvet keltettek. Ezeket a nép ekkor már „üres fecsegésként” értékelte. Az alkotmány, amit az új Oroszország számára készített, a belga alkotmány szinte teljes másolata volt . Ez az alkotmány azonban nem vett tudomást az orosz mentalitás antidemokratikusságáról, így kudarcra lett itélve . leninék nem a cári alkotmányt semmisítették meg, hanem ezt a liberáldemokrata konstitúciót. Az általa kibocsátott papírpénzt a népnyelv egyszerűen „Kerenszkijnek” hívta. Hasonló módon a pénze elértéktelenedésével a népszerűsége is egyre csökkent, amely végül tragikus bukásához vezetett.<ref name="Életrajza 1" />
==Jegyzetek==
|