„Alekszandr Fjodorovics Kerenszkij” változatai közötti eltérés

Ő volt az egyetlen szocialista, aki a március 2-án megalakult átmeneti kormány tagja lett és egyre nagyobb befolyást szerzett. Márciustól májusig igazságügyi miniszterként, májustól szeptemberig pedig hadügyminiszterként tevékenykedett. Emellett júliustól novemberig ellátta a miniszterelnöki tisztséget és szeptemberben ő lett a fegyveres erők főparancsnoka is. Összességében kijelenthető, hogy az átmeneti kormány kulcsfigurája volt. 1917 májusában és júniusában figyelmét a róla elnevezett [[Kerenszkij-offenzíva|katonai offenzívára]] összpontosította és a frontot járva próbálta a katonákat lelkesíteni. Az offenzíva népszerűtlensége és az azt követő vereség ellenére Kerenszkij hírneve nem szenvedett csorbát, és a második koalíciós kormány miniszterelnökévé választották. Dominanciája az egyes meghatározó politikusok kiválásával egyre nőtt. A szinte teljes hatalom elérése ellenére azonban képtelen volt megfelelni a társadalmi elvárásoknak. Ez végül a kormánya és saját népszerűségének csökkenéséhez vezetett.<ref name="Életrajza 1" />

A szeptemberben bekövetkező [[Lavr Georgijevics Kornyilov|Kornyilov-ügy]], amelyet sokan ellenforradalmi kísérletnek tekintettek, népszerűségének teljes elvesztéséhez vezetett. Ennek ellenére hivatalban maradt. Amikor aA szovjetek második kongresszusának előestéjén a [[leninizmus|bolsevikok]] ellen fordult az immár népszerűtlen kormányfő hozzájárult az [[1917-es októberi orosz forradalom]] kitöréséhez. A forradalom kitörése után titokban és sikertelenül megpróbált megszervezni egy kommunista-ellenes mozgalmat. Egy ideig [[Finnország]]ban tartózkodott, majd 1918 májusában [[London]]ba menekült és élete hátralevő részét száműzetésben töltötte. Ennek ellenére politikailag aktív maradt, előadásokat tartott és számos beszámolót írt a forradalomról, illetve az abban betöltött szerepéről. 1939-ben kérte a nyugati demokráciákat mind a szovjet kommunizmus, mind a [[nemzetiszocializmus|nemzeti-szocialista]] [[Harmadik Birodalom|Németország]] elleni fellépésre. 1970. június 11-én hunyt el [[New York]]ban.<ref name="Életrajza 1" /><ref name="Életrajza 2">{{cite web|url=http://www.answers.com/topic/alexander-kerensky|title=Gale Encyclopedia of Biography: Aleksandr Fedorovich Kerensky|language=angol|accessdate=2012-11-02}}</ref><ref name="Életrajza 3">{{cite web|url=http://www.spartacus.schoolnet.co.uk/RUSkerensky.htm|title=Spartacus Schoolnet: Alexander Kerensky|language=angol|accessdate=2012-11-02|archiveurl=https://web.archive.org/web/20060415023054/http://www.spartacus.schoolnet.co.uk/RUSkerensky.htm|archivedate=2006-04-15}}</ref>

Kerenszkij legalább annyira hősies, mind tragikus alakja volt az 1917-es februári orosz forradalomnak. Adottságainak megfelelően rendkívül hatásos szónok volt és jelentős tömegeket volt képes megmozgatni. Ennek ellenére retorikája az idő haladtával egyre kevésbé tudta ellensúlyozni a kormánya sikertelenségét. Beszédei, amelyek oly sikeressé tették kora tavasszal, nyár végére egyre nagyobb ellenszenvet keltettek. Ezeket a nép ekkor már „üres fecsegésként” értékelte. Az alkotmány, amit az új Oroszország számára készített, a belga alkotmány szinte teljes másolata volt . Ez az alkotmány azonban nem vett tudomást az orosz mentalitás antidemokratikusságáról, így kudarcra lett itélve . leninék nem a cári alkotmányt semmisítették meg, hanem ezt a liberáldemokrata konstitúciót. Az általa kibocsátott papírpénzt a népnyelv egyszerűen „Kerenszkijnek” hívta. Hasonló módon a pénze elértéktelenedésével a népszerűsége is egyre csökkent, amely végül tragikus bukásához vezetett.<ref name="Életrajza 1" />