„Spanyol polgárháború” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→A polgárháború vége után: Hiányzó vesszők, fogalmazási javítás, kékítés |
→Atrocitások: Vesszők, fogalmazási javítások |
||
392. sor:
}}
A halottak összes száma a mai napig vitatott. [[Antony Beevor]] szerint a [[Fehérterror (Spanyolország)|fehérterror]] {{szám|200000}} halálos áldozattal járt, a [[Vörösterror (Spanyolország)|vörösterror]] pedig {{szám|38000}} ember halálát okozta.<ref>{{cite news|url=http://www.economist.com/books/displaystory.cfm?story_id=7081116 |title=Men of La Mancha |publisher=The Economist |date=22 June 2006 |accessdate=3 August 2011}}</ref> Julius Ruiz szerint bár a pontos számok vitatottak, legalább {{szám|37843}} kivégzést hajtottak végre a köztársasági területeken, és legfeljebb {{szám|150000}}-et a nacionalisták (beleértve az {{szám|50000}}-et a háború után).<ref>{{cite journal |author=Julius Ruiz |url= http://jch.sagepub.com/cgi/content/abstract/42/1/97 |title=Defending the Republic: The García Atadell Brigade in Madrid, 1936 |journal=Journal of Contemporary History |volume=42 |issue=1 |year=2007 |page=97 |doi=10.1177/0022009407071625}}</ref>
2008-ban egy spanyol bíró, [[Baltasar Garzón]] nyomozást rendelt el az 1936. július 17. és 1951 decembere között eltűnt {{szám|114266}} emberrel kapcsolatban (azóta ezt ejtette, mivel olyan, 70 éve elkövetett bűnök ügyében kezdett nyomozást, amelyek elkövetői halottak vagy az 1977-es [[amnesztia]] törvény miatt nem büntethetők).<ref>[http://www.nytimes.com/2008/11/19/world/europe/19spain.html?hp Burnett, Victoria, "Spanish Judge Drops Probe Into Franco Atrocities", ''The New York Times'', 18 November 2008]</ref> A 19 felnyitott tömegsír között volt az is, amelyikbe állítólag [[Federico García Lorca]] költőt temették,<ref name="spanjudge"/> akinek a halálát tilos volt említeni a Franco-rendszerben.<ref>Beevor (2006). p. 92.</ref>
A történészek, mint például [[Helen Graham]],<ref>Graham (2005). p. 30.</ref> [[Paul Preston]],<ref>Preston (2006). p. 307.</ref> [[Antony Beevor]],<ref>Beevor (2006). pp. 86–87.</ref> [[Gabriel Jackson]]<ref>Jackson (1967). p. 305.</ref> és [[Hugh Thomas]]<ref name="thomas268">Thomas (2001). p. 268.</ref> azon a véleményen vannak, hogy míg a nacionalisták részéről a terror szervezett volt, és a vezetés jóváhagyásával történt, addig a köztársaságiaknál elkövetett kivégzésekre az állami szervek tehetetlensége és az [[Anarchizmus|anarchia]] miatt került sor.
=== Fehérterror ===
405. sor:
Sok kivégzést hajtottak végre a reakciós csoportok a polgárháború első heteiben.<ref name="beevor8889"/> Az áldozatok között voltak iskolai tanárok is,<ref name="beevor89">Beevor (2006). p. 89.</ref> mivel a köztársaság azon törekvését, hogy támogassa a [[laicizmus]]t és kiszorítsa az egyházat az oktatásból, a nacionalisták a római katolikus egyház ellen intézett támadásnak vették. Sok civil kivégzésére került sor az általuk elfoglalt városokban,<ref>Preston (2007). p. 121.</ref> a nemkívánatos személyekkel egyetemben. Ezek közé tartoztak olyan fegyvertelen emberek is, mint a szakszervezetiek, a Népfront politikusai, szabadkőművesek, baszk, katalán, andalúziai és galiciai nacionalisták, köztársaságpárti értelmiségiek, ismert köztársaságiak családtagjai és a Népfront feltételezett szavazói.<ref name="beevor8889"/><ref>Jackson (1967). p. 377.</ref><ref>Thomas (2001). pp. 253-255.</ref><ref>Santos et al. (1999). p. 229.</ref><ref>Preston (2006). pp. 120–123.</ref>
A nacionalista csapatok mészárlást hajtottak végre [[Sevilla|Sevillában]], ahol 8000 embert lőttek agyon, [[Córdoba (Spanyolország)|Córdobában]] tízezer embert öltek meg, [[Badajoz]]ban 6–{{szám|12000}} kivégzésre került sor.<ref>Beevor (2006). p. 91.</ref> [[Granada|Granadában]] legalább 2000 halálos áldozat volt.<ref name="beevor89"/> 1937 februárjában, [[Málaga]] elfoglalása után hétezer embert lőttek agyon.<ref>Beevor (2006). p. 93.</ref> [[Bilbao]] elfoglalása után ezreket börtönöztek be, azonban a szokásosnál kevesebb kivégzés történt, főleg a [[Guernica bombázása|guernicai bombázás]] miatti nemzetközi hangulat miatt.<ref>Beevor (2006). pp. 236–237.</ref> Az Afrikai Hadsereg sikeres
Előfordult, hogy a nacionalisták katolikus papokat is kivégeztek. Bilbao eleste után több száz embert, köztük 16 papot, akik [[káplán]]ként szolgáltak a köztársaságiaknál, vidékre vittek és megöltek.<ref>Bieter, Bieter (2003). p. 91.</ref><ref name="Beevor 2006. pp. 82–83">Beevor (2006). pp. 82–83.</ref> Ezen kívül a protestánsok is üldöztetésnek voltak kitéve, többek között 20 protestáns lelkészt is agyonlőttek.<ref name="beevor82"/> A nacionalisták eltökélték, hogy eltüntetik Spanyolországból a „protestáns eretnekség”-et.<ref>Seidman (2011). p. 205.</ref> A baszkok is üldöztetést szenvedtek el, mivel a nacionalisták célja volt a baszk kultúra eltörlése.<ref name="Beevor 2006. p. 237"/> Baszk források szerint {{szám|22000}} baszkot végeztek ki a polgárháború vége után.<ref>Wieland (2002). p. 47.</ref>
415. sor:
[[Fájl:Bundesarchiv Bild 146-1972-056-26, Spanischer Bürgerkrieg.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Köztársasági milicisták papi ruhákban egy templom kifosztását követően, 1936]]
A nacionalisták szerint a vörösterror {{szám|55000}} civil áldozattal járt a köztársasági területeken. [[Antony Beevor]] történész eltúlzottnak tartja a számot,
A köztársasági kormányzat antiklerikális volt, és támogatói római katolikus papokat támadtak és öltek meg, miután a katonai lázadás híre eljutott hozzájuk.<ref name="Beevor 2006. pp. 82–83"/> [[Antonio Montero Moreno]] érsek, aki ekkor az ''Ecclesia'' című újság szerkesztője volt, 1961-es könyvében 6832 főre tette a klérus veszteségét, köztük 4184 pap, 2365 szerzetes, 283 apáca és 13 püspök került kivégzésre. A becslést a történészek többsége elfogadja.<ref name="beevor82">Beevor (2006). p. 82.</ref><ref>Antonio Montero Moreno, Historia de la persecucion religiosa en Espana 1936-1939 (Madrid: Biblioteca de Autores Cristianos, 1961)</ref><ref>Payne (1973). p. 649.</ref> Néhány forrás szerint a papság 20%-át megölték a konfliktus során.<ref>Bowen (2006). p. 22.</ref> [[Jézus Szent Szíve|Jézus Szent Szívének]] a kommunista milicisták általi jelképes kivégzése a Madrid közeli [[Cerro de los Ángeles]]ben 1936. augusztus 7-én az egyházi vagyon leghírhedtebb megszentségtelenítése volt.<ref>Ealham, Richards (2005). pp. 80, 168.</ref>
A klérushoz hasonlóan civilek is kivégzésre kerültek köztársasági területeken. Többeket végeztek ki azon gyanú alapján, hogy falangisták.<ref name="beevor84"/> Másokat bosszúból öltek meg, miután a köztársaságiak tudomást szereztek a nacionalisták atrocitásairól.<ref name="beevor85">Beevor (2006). p. 85.</ref> A madridi csata során a Modelo börtönben 1029 rabot, többségében nacionalista vezetőket lőttek agyon a köztársaságiak, arra hivatkozva, hogy élve nem kerülhetnek a közeledő nacionalistákhoz. Az [[Emilio Mola]] tábornok által említett [[ötödik hadoszlop]]tól való félelem hatására jelentős tisztogatást tartottak a csendőrségben és több más szervezetben.<ref>{{Opcit|n=Antony Beevor|c=A spanyol polgárháború|o=299-301}}</ref> A nacionalista légitámadások is okként szolgáltak ehhez,<ref>Preston (2006).</ref> azonban a köztársasági hatóságok sosem rendeltek el ilyeneket.<ref>Beevor (2006). p. 86.</ref> A bolttulajdonosokat és gyárosokat lelőtték, ha nem szimpatizáltak a köztársaságiakkal, azonban általában életben hagyták őket, ha igen.<ref>Beevor (2006). p. 83.</ref> Felszínes, hevenyészett jogi eljárásokra is sor került a szovjet titkosrendőrség után ''checá''-knak nevezett forradalmi törvényszékek előtt, ahonnan a bűnössé nyilvánított embereket azonnal a vesztőhelyre vitték és agyonlőtték.<ref name="beevor84">Beevor (2006). p. 84.</ref>
Ahogy a nacionalisták sikerei és előrenyomulása folyamán nőtt a nyomás, sok civilt végeztek ki azokon a bíróságokon, ahol a kommunisták és az anarchisták versengtek egymással.<ref name="beevor84"/> Utóbbiak néhány tagját a szovjet tanácsadók által segített kommunista funkcionáriusok ölték meg később, 1937-ben Katalóniában,<ref name="Thomas 1961 176">Thomas (1961). p. 176.</ref> amit [[George Orwell]] is leír [[Hódolat Katalóniának]] című könyvében. A külföldi követségeken sok ember keresett menedéket az üldözés elől, a polgárháború első heteiben {{szám|20000}} embert fogadtak be. Az egyik ''checa'' erre válaszul álkövetséget nyitott Madridban, ahol minden menedékkérőt agyonlőttek.<ref>{{Opcit|n=Antony Beevor|c=A spanyol polgárháború|o=148}}</ref>
[[Ronda]] andalúziai városban 512 embert gyilkoltak meg a polgárháború első hónapjában, mert nacionalistának gyanították őket.<ref name="Thomas 1961 176"/> [[Paracuellos del Jarama]] mellett a kommunisták a lázadás több ezer feltételezett támogatóját mészárolták le [[Santiago Carrillo Solares]] kommunista vezető tudomásával.<ref>Beevor (2006). pp. 172–173.</ref> A szovjetpárti kommunisták a köztársaságiak egyéb csoportjai, köztük a marxisták ellen is számos atrocitást követtek el. [[André Marty]], akit Albacete mészárosának is neveztek, a Nemzetközi Brigádok 500 tagjának haláláért volt felelős.<ref>Beevor (2006). p. 161.</ref> [[Andreu Nin]]t, a [[Egyesült Marxista Munkáspárt|POUM]] vezetőjét és a párt több prominens tagját a kommunisták gyilkolták meg a szovjet [[NKVD]] segítségével.<ref name="beevor2723"/>
{{szám|38000}} embert öltek meg a köztársaságiak ellenőrizte területen a polgárháború idején, {{szám|17000}}-et közülük Madridban és Katalóniában a konfliktus első hónapjában. Míg a kommunisták őszintén támogatták a bíróságon kívüli kivégzéseket, a köztársaságiak többsége elborzadt a gyilkosságoktól.<ref name="beevor87">Beevor (2006). p. 87.</ref> Azaña még a lemondást is fontolgatta.<ref name="beevor85"/> A parlamenti képviselőkkel és helyi hivatalnokokkal közösen azon munkálkodott, hogy a nacionalista szimpatizánsokat ne lincseljék meg. A hatalommal rendelkezők közül akadtak, akik személyesen közbeavatkoztak a gyilkosságok megállításáért.<ref name="beevor87"/>
| |||