„Spanyol polgárháború” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Atrocitások: Vesszők, fogalmazási javítások |
a →Szociális forradalom: Hiányzó vesszők |
||
432. sor:
Az anarchisták uralta [[aragónia]]i és [[kasztília]]i területeken az ideiglenes katonai sikereken túl jelentős szociális forradalomra is sor került, amelynek keretében a parasztok és a munkások kollektivizálták a földeket, és üzemeket és a tehetetlen köztársasági kormánnyal párhuzamosan működő tanácsokat hoztak létre.<ref name="beevor102122">Beevor (2006). pp. 102–122.</ref> Ez heves ellenzést váltott ki a szovjetpárti kommunistákból, akik meglepő módon sérelmezték a magántulajdonhoz való jog csorbulását.<ref name="beevor102122"/> Az agrárkollektívák jelentős sikereket értek el, a nagy ellenállás és a korlátozott készletek ellenére.<ref>{{cite web|author=Noam Chomsky |url=http://question-everything.mahost.org/Archive/chomskyspain.html |title=Objectivity and Liberal Scholarship |publisher=Question-everything.mahost.org |date= |accessdate=24 June 2009}}</ref>
Ahogy a háború haladt, a kommunisták a szovjet fegyverekhez való hozzáférésüket arra tudták felhasználni, hogy visszaállítsák a kormány hatalmát a háborús erőfeszítések felett, részben diplomáciával, részben erővel.<ref name="beevor2723">Beevor (2006). pp. 272–273.</ref> Az anarchistákat és az [[Egyesült Marxista Munkáspárt]]ot (''Partido Obrero de Unificación Marxista'', POUM) a reguláris haderőbe olvasztották, habár nem ellenállás nélkül, ezért a pártot betiltották, és hamisan a fasiszták eszközének bélyegezték.<ref name="beevor2723"/> Az 1937-es [[barcelonai május napok]] során az anarchisták és kommunisták ezrei folytattak fegyveres harcot a Barcelona stratégiai fontosságú pontjai feletti ellenőrzésért.<ref name="Beevor 2006. pp. 263–273"/>
A polgárháború előtti [[Falange]] csupán egy kis párt volt, 30–{{szám|40000}} taggal.<ref>Beevor (2006). p. 40.</ref> Ők szintén szociális forradalomra buzdítottak, amely a spanyol társadalmat a [[nemzeti szindikalizmus]]hoz vezette volna.<ref>Payne, Stanley G. (1999). p. 151.</ref> Vezetőjének, [[José Antonio Primo de Rivera|José Antonio Primo de Riverának]] a kivégzése után a párt gyorsan növekedésnek indult, és több százezer tagja lett.<ref>Beevor (2006). p. 253.</ref> A vezetőségének 60%-a a polgárháború korai szakaszában meghalt, és a pártba özönlő új tagok, az úgynevezett „új ingek” ({{spanyolul|camisas nuevas}}), és kiemelkedő új vezetők hatására a párt átalakult, és egyre kevésbé fókuszált a nemzeti szindikalizmus forradalmi aspektusaira.<ref>Arnaud Imatz, "La vraie mort de Garcia Lorca" 2009 40 NRH, 31–34, pp. 32-33.</ref> Amikor mégis a [[Manuel Hedilla]] vezette balszárny került hatalomra a szervezetben, Franco egy nappal a választás után összevonta a Falangét, a karlistákat és az alfonzistákat egy politikai szervezetbe, amely [[A Nemzeti Szindikalista Offenzíva Juntáinak Tradicionalista Spanyol Falangéja]] ({{spanyolul|Falange Española Tradicionalista de las Juntas de Ofensiva Nacional-Sindicalista}}) nevet kapta.<ref>Beevor (2006). p. 255.</ref>
{{Több kép
| |||