„Szolgabíró” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
A '''szolgabíró''' (latinul ''Iudex nobilium'' [néhányszor rövidítve ''iudlium''] ~ a nemesek bírája; németül ''Stuhlrichter'') a nemesi és polgári [[vármegye]]rendszer tisztviselője, aki igazságszolgáltatási és közigazgatási feladatokat látott el, eleinte a nemesség, később a jobbágyság és a polgárság számára is. A kialakuló járások vezető tisztségviselője volt. Később a [[19. század]] második felétől a szolgabírói tisztséget általánosan főszolgabírónak nevezték (latinul ''Supremus Iudex nobilium''; németül ''Oberstuhlrichter''). EkkorEkkortól a korábbi alszolgabírói (viceszolgabírói) tisztséget, viszontkezdték szolgabírónak kezdték nevezni.
 
==A tisztség története==
===A szolgabirákszolgabírák a középkorban===
[[Fájl:Ferdinándy Gyula szolgabiró, 1896-ban.jpg|thumb|right|180px|Hidasnémeti [[Ferdinandy Gyula]] ([[1873]]-[[1960]]), [[Abaúj-Torna vármegye]] szolgabírája, politikus, jogász, igazságügyminiszter, később pedig belügyminiszter.]]
[[Fájl:Vioszferenc original.jpg|thumb|right|180px|Nemesvitai [[Viosz Ferenc]] ([[1861]] - [[1918]]) jogász, a [[nagykanizsa]]i járás főszolgabírája.]]
12. sor:
A [[16. század]]tól kezdve jelentek meg a nagyobb megyékben a [[járás]]ok, amelyek kialakulása nagyjából a [[18. század]]ban fejeződött be. Ekkor minden járásban egy '''főszolgabírót''' vagy szolgabíró és néhány '''alszolgabírót''' választottak, akik a járást kisebb részekre osztó egy-egy '''kerületben''' látták el a szolgabírói feladatokat úgy, hogy a főszolgabírónak is volt egy saját kerülete.
 
===A szolgabirákszolgabírák a modernkorban===
A [[20. század]]ban a járási főszolgabírót a vármegye gyűlésen választották meg. A főszolgabíró egy város (azaz a járás székhelye), és a hozzá tartozó kisebb települések élén állt, és aezek közigazgatásával és igazságszolgáltatásával foglalkozott. A főszolgabíró helyettesítésére, segédként állt a szolgabíró, akit nem választottak meg, hanem a vármegye főispánja kinevezte őt, és sűrűn áthelyezte egy járásról a másikra szükség esetén. Ekkor már nem létezett az alszolgabíró. A főszolgabírót gyakran többször egymásután választották meg, és ha helyesen, tiszteségesentisztességesen, igazságosan tevékenykedett, akár évtizedekig lehetett annak a járásnak a főszolgabírája. Gyakori jelenség volt az, hogy a frissen lediplomázott jogász szerzett szolgabírói állást, és többéves tapasztalat után a főszolgabírói állásra pályázott. Az 1848-ban kezdődött polgárosodás előtt, ahogy a vármegye minden tisztségére is, a szolgabírói, főszolgabírói, stb. állásra, kizárólag a nemesek pályázhattak, hiszen azez egyik kiváltságuk volt. A polgárosodás kezdetétől, a tisztviselők többsége szintén nemesi családoknakcsaládok asarja sarjai voltakvolt, azonban gyakran polgári származású szolgabírákat is választották megmegválasztották.<ref name="lexikonfoszolgabiro">{{Cite web|url=http://www.kislexikon.hu/foszolgabiro.html|title=kislexkon. főszolgabiró}}</ref>
 
Ők közölték a [[Helytartótanács]] és a [[vármegye]] rendeleteit a községekkel és felügyelték a végrehajtást. Saját [[karhatalom]]mal rendelkeztek. Erős beleszólásuk volt a községi ügyekbe. A tisztség elnevezése a közigazgatás II. világháború utáni átszervezésekor ''járási főjegyző''re változott, majd a [[tanácsrendszer]] [[1950]]-es létrehozásával szűnt meg.