|
* [http://www.njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=57426 2001. évi XCV. törvény a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról]
* [http://www.njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=157593 2012. évi CCV. törvény a honvédek jogállásáról - Hjt.]
* [http://www.njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=161313 2013. évi XCVII. törvény a honvédségi adatkezelésről, az egyes honvédelmi kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos katonai igazgatási feladatokról - Hvt.]
== Rendfokozati jelzések fajtái ==
* Váll-lap
* Tépőzáras rendfokozatjelzés (gyakorlóegyenruhán, karon vagy mellrészen viselésre)
* Vállszalagra varrott jelzés (tiszteseknél)
* Paroli<ref>[http://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyarorszag-a-masodik-vilaghaboruban-lexikon-a-zs-F062E/p-q-F0CB5/paroli-F0CDD/ Arcanum ADATBÁZIS KFT.]</ref>
* Sapkajelzés
* Kar-rendfokozati-jelzés (posztóköpenyen)
[[Magyarország]]on a fegyveres erők és testületek – honvédség, rendőrség, Nemzeti Adó- és Vámhivatal, büntetés-végrehajtás és a katasztrófavédelem hivatásos tagjainak rendfokozata formailag megegyezik egymással. Eltérés csak a rendfokozatok megjelenésében, a váll-lap és a paroli alaplap [[szín]]ében van: a paroli színe a honvédségen belül a fegyvernemtől függ, például vörös a tüzéreké; kék a Rendőrségé, a megszűnt Határőrségé zöld, lila a BVOP-é, vörös <!--Mi a különbség a tüzérekéhez képest?--> a katasztrófavédelemé. Továbbá eltérés van a katonai rendfokozatokat kiegészítő jelzésrendszerekben is, a honvédség rendfokozati jelzéseinek alakja (pl. galléron hordott) eltérhet a többi fegyveres szervnél használttól. A rendőrség hímzett váll-lapjain és tépőzáras jelzésein – sematikusan – a testület címere is szerepel. A köztársasági őrezred rangjelzése piros alapvászonra készül, szintén tartalmaz testületjelzést, ami a Parlament sziluettje.
== Katonai rendfokozatok ==
=== A rendfokozatok története ===
A mai értelemben vett katonai rendfokozatok kialakulása és a ranglétra megjelenése a [[17. század|17]]-[[18. század]]ban, a tömeghadseregek megjelenésének időszakára tehető, bár rendszeresítésük hosszú évek alatt alakult ki. A magyar rendfokozati megnevezésekben elsősorban a [[Németország|német]], ill. a [[Franciaország|francia]] hatás érződik.
A 18. századi haderőben a legkisebb bajtársi közösség a táborozáshoz és a főzéshez szükséges felszereléssel közösen rendelkező háromfős, általában egy öreg katonából és két újoncból álló '''pajtásság''' volt. Három pajtásság együtt alkotott egy tizedalját. Általában hat-tíz tizedaljából szerveztek egy századot, ahogyan akkor nevezték: kompániát. A kompánia volt az ezreden belüli gazdálkodási alapegység a gyalogságnál és a lovasságnál is.
Harcászati alapköteléknek viszont már a két vagy több századból szervezett gyalogzászlóaljat és lovasságot tekintették. Ennek példájára gyakrabban vontak össze két vagy több ezredet, egy-egy jelentősebb hadjárati cél megvalósítását megelőzően, az így létesített nagyobb kötelék korabeli elnevezése brigádia (mai kifejezéssel: dandár) volt. Több brigádiából szerveztek azután egy-egy hadoszlopot vagy tábort anélkül, hogy a ma ismeretes [[magasabbegység]]-fogalmat még használták volna.
==== Tisztesek (őrvezető, tizedes, szakaszvezető) ====
A pajtásság vezetőjének tekintett öreg katonára még nem alkalmazták a jóval későbbi őrvezető rendfokozatot, és még nem vették át az ugyancsak évtizedek múlva megszületett, a szolgálatmentességre utaló német Gefreiter megnevezést sem. Létezett viszont a tizedalja élén álló katona rendfokozati megnevezése: már a korabeli magyar kifejezéssel is tizedes. A francia caporal, német Korporal átvétele a magyarított káplár szóalakban ugyancsak későbbi idegen befolyás eredménye volt.
==== Tiszthelyettesek (őrmester, törzsőrmester, főtörzsőrmester) ====
Az ezred belrendjéért felelős strázsamester altiszti rendfokozata hamarosan beosztáshoz is kapcsolódott. Mind gyakrabban került sor egy félszázad harcfeladattal való megbízására. A félszázadból kialakult szervezési egységként a szakasz, és ennek élére került a strázsamester, a későbbi őrmester. Majd a kialakult törzskar mellett kisegítő tevékenységet végző őrmesterek megkülönböztetésére a törzsőrmester, a rangidősséget is jelző főtörzsőrmester, parancsnoksági főtörzsőrmester, később a hadsereg főtörzsőrmester rendfokozatok.
==== Zászlósok (zászlós, törzszászlós, főtörzszászlós) ====
Az őrmesterhez hasonlatosan vált rendfokozattá egy korábbi állandó megbízatás. A század zászlójának, a lovasságnál kornétájának őrzése a zászlótartó, a kornétás feladata volt. Miután őt táborozáskor egyre gyakrabban bevonta a hadnagy a kiképzés feladatába, állandósult legalsó tiszti rendfokozatként a zászlós, valamint a kornétás fogalom. Az idők folyamán a hadseregek méretének növekedésével az őrmesterekhez hasonlatosan a törzszászlósi rendfokozat is megjelent, a zászlósi csoport pedig a tiszti és a tiszthelyettesi rendfokozat közé csúszott le. A franciáknál és a befolyási övezetükbe tartozó hadseregeknél hasonló lett az adjutáns, a segédtiszt. Ő eredetileg a parancsnok mellé beosztott alacsonyabb rendfokozatú tiszt, aki szervezési, ellenőrzési és adminisztratív feladatokat lát el. Beosztásból a zászlósi csoport rendfokozatává vált. 1993-tól Magyarországon főtörzszászlós rendfokozat is létezik.
==== Tisztek (hadnagy, főhadnagy, százados) ====
A századoknál a kiképzés a kapitány mellé beosztott hadnagy feladata volt, a francia lieutenant és a német Leutnant egyaránt a "helyettes" értelemben vett latin ''locumtenens'' (helytartó: locus - hely, tenere - tart) szóra vezethető vissza. A hadnagyoknál is megjelent a finomodás, a rangidős ''főhadnagy'' és az egyes hadseregeknél bevezetett sub-lieutenant – ''alhadnagy'' – rendfokozatok megjelenésével.
A gyalog- és lovaskompánia élén álló személy rendfokozati megnevezése magyarul egységesen ''kapitány'' volt, míg a német megkülönböztette a Hauptmann és Rittmeister szóalakkal. A magyar ''százados'' ugyancsak későbbi nyelvi képződmény.
==== Főtisztek (őrnagy, alezredes, ezredes) ====
Az ezred belrendjéért és a kiképzéséért felelős tiszt megnevezése főstrázsamester volt, és csak a [[18. század]] közepétől kezdték őt magyarul őrnagynak nevezni. Mindkét megnevezésben az egykori alapfeladat őrződött meg: a strázsa, azaz az őrség felállításának, vezénylésének és ellenőrzésének feladata. A külföldi hadseregeknél a latin major – nagy – szóból származtatják a megnevezését.
A többi rendfokozatnál még átfedés volt a beosztás és a rang között. Mivel az ezredparancsnok jogai egy részét távollétében átruházhatta, megjelent az ezredeknél a helyettes vagy vezénylő ezredes. Ha az ezredparancsnok az alakulatánál tartózkodott, akkor is igénybe vett segítséget parancsnoki jogköre gyakorlásakor. Ezt nevezték korabeli szóhasználattal viceóbesternek, és ez vált az alezredesi rendfokozattá.
Az ezredest a Rákóczi-szabadságharc alatt és után ezredeskapitánynak, majd a német Obrister, a későbbi Oberst szó átvételével mind gyakrabban óbesternek nevezték magyarul.<!--Simonyi óbester nem kuruc volt?-->
==== Tábornokok (dandártábornok, vezérőrnagy, altábornagy, vezérezredes, hadseregtábornok) és marsallok ====
A katonatömegek döntő hányada számára elérhetetlen messzeségben lévő felső hadvezetésben ugyancsak még formálódóban voltak a rendfokozatok a 17-18. században.
Az egy táborban elhelyezett, egy hadoszlopba beosztott két ezrednyi erő, a brigáda élére került hadvezért a [[Francia nyelv|francia]], a [[Spanyol nyelv|spanyol]] és az [[Angol nyelv|angol]] nyelvterület a vezényelt formáció alapján brigadérosnak nevezte el, és a Rákóczi-szabadságharc hadserege is átvette ezt (de a brigadérost a kuruc hadseregben nem számították a tábornokok közé). Német nyelvterületen – a [[század]]nál tevékenykedő strázsamester, az ezredbeli főstrázsamester példájára – ezt a hadvezért generális-főstrázsamesternek kezdték nevezni, a 18. század végére ebből lett a vezérőrnagy. Mindkét tábornoki megnevezés egycsillagos kategóriát jelentett<!-- ezzel a mondattal még küzdök, nem teljesen világos, mit akar jelenteni, de magyartalan. Wr. -->.
A [[Magyar Néphadsereg]]ben a vezérőrnagy rendfokozati jelzése volt az 1 csillag, majd a mai honvédségnél megjelent a dandártábornoki rendfokozat, és ez lett az „egycsillagos tábornok”.
A magasabb tábornoki rendfokozatok kialakulásában zavart okoznak a különböző hadseregeknél kialakult elnevezések. A hadműveletek élén az uralkodó távollétében álló hadvezérnek, majd az egyes hadszíntereken főparancsnoki beosztást betöltőknek is a német nyelvterületen alkalmazott ''Feldmarschall'' volt a megnevezése. Ez a [[magyar nyelv]]be a tábornagy szóalakban került át, míg a francia és a spanyol hadseregben a rövidebb maréchall szó honosodott meg.
A hadvezéri rendfokozatok további alakulása a francia-spanyol régióban figyelhető meg. Az eredetileg ''helyettes tábornagy'' értelemben vett ''altábornagy'' került egy-egy önálló háborús feladatot kapott csoportosítás élére. Alárendeltségében egy-egy nagyobb tábornyi, több brigádából álló erő élére került hadvezér pedig a ''tábornok'' rendfokozatot nyerte el.
Német nyelvterületen ettől eltérően az eredetileg egy fegyvernem legfőbb elöljáróját jelentő ''gyalogsági tábornok'', ''lovassági tábornok'' és – a kezdetben a tüzérségnél alkalmazott - ''táborszernagy'' rendfokozata következett a tábornagyé után. Az ugyancsak alkalmazott altábornagyi rendfokozat ennek következtében eggyel lejjebb csúszott, és a francia-spanyol tábornokkal került egy szintre.
Ugyanakkor a francia haderőkben a kezdetben az egyes fegyvernemek, majd a csapatnemek élére beosztott hadvezér megnevezésére használt és azonos típusú ezredek élén állókkal szembeni rangidősséget kifejező vezérezredesi rang rövid életűnek bizonyult, és akkor is főleg az uralkodó megbecsülését kifejező méltóság és nem igazi rendfokozat volt. A korabeli Magyarországon ([[18. század]]) ez még visszhangra sem lelt.
A magyar köznyelv ebből a kortársak nagy része számára átláthatatlan rendszerből úgy talált kiutat, hogy a hadvezéreket egységesen, megkülönböztetés nélkül, generálisnak nevezte. A 19. századra alakult ki a francia hadseregben a tábornokoknál a vezényelt ''magasabbegység''et jelző rendfokozati megkülönböztetés: dandártábornok, hadosztálytábornok, hadtesttábornok és hadseregtábornok. Más hadseregekben általában a dandártábornok ''(Brigadier General)'' 1 csillagos, a vezérőrnagy ''(Major General)'' 2 csillagos, az altábornagy ''(Lieutenant General)'' 3 csillagos, a vezérezredes, vagy tábornok ''(General)'' 4 csillagos és hadseregtábornok ''(General of the Army, Generalfeldmarschall)'' 5 csillagos rendfokozati jelzéssel alakult ki (ahol minél több a csillag, annál magasabb a rendfokozat).
A szovjet hadseregben viszont az [[1940]]-ben bevezetett tábornoki rendfokozatok a ''vezérőrnagy, altábornagy, vezérezredes'' és ''hadseregtábornok'' voltak, eredetileg egy, kettő, három és négy csillaggal jelölve. Egyes fegyvernemeknél a hadseregtábornok megfelelője a ''fegyvernemi marsall (tüzérségi marsall, a légierő marsallja stb.)'' volt, váll-lapján egy nagy csillaggal, és [[1974]]-től ehhez igazodott a hadseregtábornoki rangjelzés is. Tulajdonképpen ötödik tábornoki rendfokozat volt az [[1935]]-ben létrehozott ''a Szovjetunió [[marsall]]ja'' rang, a fegyvernemi marsallok fölötti szintet pedig a ''fegyvernemi főmarsalli'' rang jelentette. Előbbieknek speciális, a [[Szovjetunió]] címerét is tartalmazó rangjelzése volt, utóbbiak a marsalli rangjelzés díszesebb változatát kapták. A Szovjetunió marsalljai protokoll szerint magasabb rangúnak számítottak a fegyvernemi főmarsalloknál, de az utóbbiakat nem lehetett előléptetni az előbbi kategóriába, ilyen értelemben tehát egy fokozatba estek, és a Szovjetunió történetében csupán egyszer fordult elő, hogy egy hadseregtábornokot nem a Szovjetunió marsalljává, hanem fegyvernemi főmarsallá léptettek elő (e kivétel Vlagyimir Fjodorovics Tolubko volt, akit a stratégiai rakétacsapatok parancsnokaként hadseregtábornokként tüzérségi főmarsallá léptettek elő, 1983-ban).
Egyes hadseregeknél (például spanyol, francia, orosz) kialakult a legfőbb hadvezér megnevezésére egy-egy hadjáratnál mint kitüntető cím a ''generalisszimusz'' rendfokozat. A szovjet hadseregben viszont csak a második világháború után hozták létre e rendfokozatot Sztálin számára, akinek halála után nem töltötték be többet, majd 1993-ban el is törölték (már Oroszországban).
=== A modern rendfokozati rendszer ===
Walesh Itt Járt
{{nincs forrás|szakasz=igen}}
A világ legtöbb haderejében a rendfokozatok három fő csoportra oszthatók: a [[tisztek]]re, a [[tiszthelyettesek]]re és a [[legénység]]re, vagy hosszabb, de lényegre törőbb néven a [[végrehajtó állomány]]ra (a magyar honvédségi rendszerben ez utóbbiak a [[tisztesek]] és a honvédek, matrózok, vagyis a közkatonák). A jelenlegi magyar rendvédelmi szerveknél a végrehajtó állomány tiszthelyettesekből áll.
'''A tiszti rendfokozatok''' további '''három részre bonthatók''': a [[dandár]]szintű parancsnoklásért felelős '''[[tábornok]]ok'''ra, az [[ezred]]- és a [[zászlóalj]]szintű vezetéssel megbízott '''[[főtisztek]]'''re, valamint a [[század]]- és a [[szakasz (harcászat)|szakaszszintű]] vezetéssel megbízott '''[[tiszt]]ek'''re.
Az angolszász országokban már régóta felismerték, és tudatosan építenek a jól szervezett és jól képzett '''tiszthelyettesek'''re (a magyar rendszerben ezek a '''zászlósok''' és az '''altisztek'''). Ahogyan az Egyesült Államok hadseregében hangoztatott mondás is tartja: „''a tiszthelyettesek a hadsereg gerince''”. Magyarország e tekintetben csak az utóbbi években kezdi ezt a szemléletmódot átvenni és alkalmazni, ennek során megerősítették a zászlósok szerepét (hadsereg-, dandár-, ezred-, századszintű vezénylőzászlós beosztások kialakításával). Az altisztekre hárul a legnagyobb felelősség a harci helyzetekben. Az irányításuk alatt szolgáló közkatonák csak jól képzett és jó képességekkel rendelkező altisztek közvetlen irányítása alatt tudják hatékonyan megoldani a kitűzött feladatokat.
[[Parancsnoki jogok]]kal nem rendelkeznek a '''legénység'''i állományú katonák. Bár itt is léteznek különböző rendfokozati szintek, de ezek általában inkább csak jelzés értékűek, gyakorlatilag a fizetési besorolást és a betölthető beosztásokat határozzák meg.
=== Magyar katonai rendfokozatok ===
| 