Szülei: Kálnoky István József Gyula (1882–1949), Eger városi tanácsnoka, 1939 és 1944 között polgármestere<ref>Meghalt 67 éves korában, Eger, 1949. máj 21., egri állami halotti akv. 251/1949.</ref> és Kállay Malvin Hajnalka Borbála (1888-19711888–1971)<ref>[http://www.rakovszky.net/D1_DisplRemImg/Rako_DRI_ShowRemoteImages.shtml?$LSG_K05@0159 Édesanyja gyászjelentése]</ref> voltak.<ref>[https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GPC7-9QZD?i=84&cc=1452460 A szülők házasságkötése 1910. febr. 1., egri állami házassági akv. 23/1910. folyószám.]</ref> Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte el. 1930-ban érettségizett a Cisztercita Gimnáziumban. 20 éves koráig (1932) végigbarangolta Nyugat-Európát; [[Charles Baudelaire]], [[Paul Verlaine]] és a [[Nyugat (folyóirat)|nyugatosok]] formálták ízlését. 1930-1935 között a jogi egyetemre járt, [[Pécs]]ett végzett majd az [[Eger|egri]] városházán volt tisztviselő. [[Gümőkór|Tüdőbajt]] kapott, 1939-1941 között szanatóriumban ápolták, ez volt a Nyugat utódjában, a [[Magyar Csillag]]ban 1942-ben megjelent ''Szanatóriumi elégia'' című nagyívű verskompozíciójának ihletője. [[Budapest]]en a [[Belügyminisztérium]] hivatalnoka volt 1941-1953 között. 1954-től a [[Szépirodalmi Könyvkiadó]] lektora volt 1957-ig. 1957-ben jelent meg szolid sikerű önálló kötete, a ''Lázas csillagon''. [[1960]]. [[október 14.|október 14-én]] az [[Élet és Irodalom]]ban publikált, [[Istenkáromlás|blaszfémikus]] kérdéseket tartalmazó verse, ''A kegyelet oltárán'' példátlan felháborodást váltott ki, ''Széljegyzet'' című viszontválaszát már nem publikálta a lap. A hatalom ellenszenvét kivívott Kálnoky ezután szabadúszóként élt. Mivel saját versei nem jelenhettek meg, a kritika elsősorban műfordítónak tartotta.
2000-ben a [[Digitális Irodalmi Akadémia]] posztumusz tagjává választotta.
