„Kollektivizálás Magyarországon” változatai közötti eltérés

A [[Trianontrianoni békeszerződés]] előtt a mai [[Szlovákia]] területén működő fogyasztási szövetkezetek a budapesti Hangya Szövetkezeti Központhoz tartoztak. Ez a kapcsolat 1919-ben megszakadt, mivel Csehszlovákiában törvény mondta ki, hogy valamennyi szlovákiai szövetkezetnek a [[pozsony]]i Központi Szövetkezethez kell tartoznia. Ez komoly gondot jelentett a dél-szlovákiai fogyasztási szövetkezetek számára, mivel a pozsonyi központ nem biztosította a megfelelő áruellátást. Ezért 1925-ben 35 szövetkezet és 19 magánszemély [[galánta]]i központtal megalapította a [[Hanza Szövetkezeti Áruközpont]]ot, amely a két világháború közötti időszak talán legsikeresebb szlovákiai magyar vállalkozásának bizonyult. Ez az összes szlovákiai magyar fogyasztási szövetkezet több mint felét felölelte, 222 főként nyugat-szlovákiai szövetkezettel volt kapcsolatban. A két világháború közötti időszakban a [[Szlovákiai magyarok|szlovákiai magyarság]] gazdasági téren csupán a fogyasztási szövetkezetek terén tudott erős pozíciókat kivívni magának, amely a [[első bécsi döntés|visszacsatolást]] követően is fenn tudott maradni.

A [[második világháború]]t követően a Kassán székelő ideiglenes [[Csehszlovákia|csehszlovák]] kormány [[1945]]. [[április 12.]]-i rendeletével nemzeti gondnokság alá helyezte a Hanza vagyonát, gondnokául pedig a [[NUPOD]]-ot jelölte ki. Csehszlovákiában az Egyesült Földműves Szövetkezetek (EFSz, szlovákul Jednotné roľnícke družstvo) létrehozását a 69/1949-es törvény mondta ki, ami gyakorlatilag a létező szövetkezetek államosítását, és új szövetkezeti hálózat létrehozását jelentette. 1991-ben a szövetkezeti rendszer jogilag szétesett. A nem fenntartható, ill. a privatizált szövetkezetek nagy többsége felbomlott, közös vagyonát szétloptákeltulajdonították, illetve kisebb mértékben az egykori államosított magánvagyon örököseinek kárpótlására használták fel.