A németországi [[Freiburg im Breisgau|Freiburgban]] és [[Tübingen]]ben tanult. [[1910]]-ben szentelték pappá. [[1915]]-ben Freiburgban doktorált, majd 1922-ben Bonnban habilitált. 1923-ban a berlini Humboldt egyetem "Vallásfilozófia és keresztény világnézet" tanszékére került, amelyet [[1939]]-ig, a [[Nemzetiszocializmus|náci]]k általi kényszernyugdíjazásáig vezetett. 1935-ben a nemzetiszocialista Jézus-mítosz ellen fordult, és kiemelte [[Jézus]] zsidó származásának egzisztenciális jelentőségét. A rejtekben átvészelt háborús éveket követően 1945-ben a tübingeni egyetemre hívták, ahol vallásfilozófiát és keresztény világnézetet tanított. 1948-tól egészen nyugdíjazásáig a müncheni egyetemen tanított. Utóda ezen a tanszéken [[Karl Rahner]], a 20. század legnagyobb német teológusa lett. 1962-től egészségi okokból befejezte előadói tevékenységét, ami miatt a [[Második vatikáni zsinat|II. vatikáni zsinat]]on sem vehetett már részt, pedig felkérése volt a liturgikus bizottságba.
[[1968]]. október 1-jén hunyt el. Először a müncheni papi temetőben temették el, majd 1997-ben a müncheni egyetemi templomban helyezték el hamvait. Hagyatékát az általa alapított Bajor Katolikus Akadémia gondozza.
36. sor:
*A megtámadott hit. Megerősítés a keresztény hitben; ford. Kerényi Dénes; Kairosz, Bp., 2015
*
*2000. [http://www.katolikus.hu/orokmecs.html Örökmécs, a liturgia világa]. Ford. Halamka Gy., 2. kiad., Szent István téka, 3. Budapest: Szt. István Társ.
