„1956-os forradalom” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta8) |
a Helyesírási javítások (3. csoport: rövid i, hosszú í keverése) kézi ellenőrzéssel |
||
376. sor:
[[november 5.|November 5-én]] a szovjetek összehangolt támadást intéztek a Kilián laktanya és a Corvin közi harcosok ellen, akik azonban visszaverték őket. [[Budapest X. kerülete|Kőbányán]], Óbudán, a VIII. kerületben ([[Baross tér]]), a IX. kerületben ([[Ferenc tér]], [[Tűzoltó utca]], [[Tompa utca]]), a [[Széna tér (Budapest)|Széna téren]] és a főpályaudvarokon az ellenállók szintén tovább tartották magukat a szovjet támadással szemben. A küzdelem jóval keményebb volt, mint amire a szovjetek számítottak. Budapesten kívül Magyarország számos más helységében is komoly katonai ellenállás bontakozott ki, a legjelentősebb Sztálinvárosban ([[Dunaújváros]]). Csak [[november 6.|november 6-án]] omlott össze az óriási túlerővel szemben a vidéki ellenállás, majd a budapesti ellenálló központok, így a Széna téri, a [[Gellért-hegy]]i és az óbudai, végül pedig a Corvin közi is, ahol mintegy 500 személy esett fogságba.
A Szovjetunió által létrehozott Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a fővárosi harcok idején erős szovjet védelem alatt [[Szolnok]]on tartózkodott, ahol megkezdték az új karhatalom megszervezését (Néphadsereg Katonatanácsa). November 6-án este Kádár egy szovjet harckocsiban, Marosán György pedig egy páncélautóval Budapestre indultak,
A szabadságharc legtovább kitartó harcosai a [[Budapest XXI. kerülete|csepeli]] ellenállók voltak, akik a hozzájuk csatlakozó légvédelmi üteg tucatnyi légvédelmi ágyújával még napokig védték a déli bevezető utakat.
| |||