„Gemini–5” változatai közötti eltérés

A leszállás i előkészületeket nagyrészt egy hurrikán figyelmeztetés árnyékolta be. A Betsy hurrikán éppen a leszállási térség felé tartott. Ez először vetette fel a program során a [[szél]]re és a hullámokra vonatkozó szabályok figyelembe vételét. A Gemini repüléseken enyhítettek a Mercury szabályokon: maximum 47 km/h-s (25 csomós) szélben és két és fél méteres hullámok mellett lehetett leszállást engedélyezni, amelynek érvényesnek kellett lennie az elsődleges és a tartalék leszállási térségben egyaránt. (a Mercury esetében ezek a korlátok még szél esetében 34 km/h –15 csomó –, a hullámoknál pedig másfél méter voltak), de a hurrikán messze túlmutatott ezeken az értékeken. Az Időjárás Iroda javasolta, hogy tartsák távol minél inkább az űrhajót a hurrikántól, ezért [[Gene Kranz]], a repülésirányítók főnöke a tartalék leszállóhely közelébe rendelte a [[USS Lake Champlain]] hordozót. Emellett, mivel a repülés során többször merült fel probléma a manőverező fúvókákkal, Krandz engedélyezte, hogy egy keringéssel korábban állítsák leszállási helyzetbe az űrhajót, hogy ha hiba lépne fel, még mindig maradjon idő a hibaelhárításra. A 120. keringésben lejátszódott a művelet.<ref name="OTSoT_ch11_4"/>

A fékező manővert, aminek a hatására a légkör sűrűbb rétegeibe süllyedt a Gemini V, [[Hawaii]] felett éjszakai sötétségben kezdte meg Cooper parancsnok, amelynek az volt a hatása, hogy csupán a műszerekre hagyatkozhattak, a vizuális tájékozódás (pl. a horizont, mint referencia használata) teljesen kizárt volt. A sötét zóna egészen az amerikai kontinensig tartott, amikor kb. a Mississippi-folyó felett léptek át a világos félgömb fölé. A fékezőrakéták közül a negyedik csak kisebb késéssel indult be a többihez képest. A leereszkedés során alkalmazhatták az újfajta leszállási profilt. Az űrhajó alakja lehetővé tette, hogy bizonyos állásszögön [[felhajtóerő]] képződjön rajta, így az ereszkedés során hol meredekebben, hol kevésbé meredeken zuhant az űrhajó, amivel lassítani lehetett az ereszkedést az egyes fázisokban, kissé csökkentve a hőterhelést a hőpajzson. Cooper kb. 120000 méter magasságban kezdett el manőverezni, amikor a légerők már jelentkeztek. Ekkor látva, hogy túl magasan vannak a tervezetthez képest (legfőképpen a késlekedő negyedik fékezőrakéta miatt) és emiatt valószínűleg elvétik a leszállási pontot, Cooper eltért a repülési tervtől. A tervezett 53 fokos bedöntés helyett 90 fokos manőverre késztette az űrhajót, miközben a rájuk ható nehézségi erő 2,5 g-ról 7,5 g-ra nőtt.<ref name="OTSoT_ch11_4"/>

20000 méteren Cooper aktiválta a kihúzóernyőt, amelynek belobbanása stabilizálta az űrhajó süllyedését, mindenféle kilengés nélkül történt tovább az ereszkedés. Ezzel párhuzamosan Cooper leállította a reaktív kormányfúvókák működését. Ezt követően belobbant a főernyő is, jelentősen továbbfékezve az űrhajót. A Gemini V [[1965]]. [[augusztus 29.|augusztus 29-én]] 12:55:13- kor (UTC), 7 nap 22 óra 55 perc 14 másodperc repülés után szállt le az [[Atlanti-óceán]]on, a [[Bermuda|Bermuda-szigetcsoport]] közelében. A leszállás során 130 kilométerrel vétették el a kijelölt leszállási pontot. A USS Lake Champlain hordozó mentőhelikopteres egységei hamar megtalálták és kimentették az űrhajósokat.<ref name="OTSoT_ch11_4"/>

A repülés utáni egyetlen komolyabb aggodalom az űrhajósok egészségi állapotát illetően lépett fel, mivel még soha senki ilyen hosszú ideig nem repült a [[világűr]]ben. [[Dr. Chuck Berry]] a Gemini–program repülőorvosi csoportjának vezetője két napig tartotta teljes ellenőrzés alatt Coopert és Conradot, de végül semmilyen rendellenességet nem sikerült megállapítani. Ezzel nagyrészt az orvosi akadályok is elhárultak egy holdutazás elől, hiszen a 8 napos időtartam már összemérhető volt egy holdutazás időszükségletével.<ref name="OTSoT_ch11_4"/>