„HVG” változatai közötti eltérés

== A HVG Története ==

 

A '''HVG''' a ''[[Világgazdaság (napilap)|Világgazdaság]]'' című napilapból nőtt ki.

A napilap szerkesztőségének egy részéből, a '''Magyar Kereskedelmi Kamara''' hetilapjaként - és annak finanszírozásában - megalakult a '''''Heti Világgazdaság''''', melynek '''első száma 1979. június 7-én jelent meg'''. A HVG nevével, fejlécével egyaránt kinyilvánította, hogy a napi ''Világgazdaság'' utóda, folytatása. A HVG rövidítés 1981-ben jelenik meg, de egészen 1988-ig a rövidítés mellet a ''Heti Világgazdasá''g felirat is látható.

 

A HVG '''főszerkesztő'''je a Világgazdaság egyik rovatvezetője, '''[[Vince Mátyás]]''' lett. A HVG a ''The Economist'', a ''Time'', a ''Newsweek'' és a többi nagy heti hírmagazin háromhasábos tördelését vette át, és követendő példának tekintette a [https://www.google.hu/search?q=hvg+c%C3%ADmlap&hl=hu&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ved=2ahUKEwjW-YC12rfdAhUHqIsKHcNnAPIQsAR6BAgGEAE&biw=1396&bih=662 '''figyelemfelkeltő címlap'''ot]. Közvetlen mintaadónak leginkább az angol ''The Economist'' számított. Az akkor még csak 32 oldalas HVG megjelenésével arra az igényre szeretett volna válaszolni, hogy a napilapként megjelenő ''Világgazdaság'' hozzáférhető legyen a szélesebb olvasóközönség számára is, és közérthetőbben elmagyarázza a világgazdasági események és a magyar gazdaság összefonódását. Az induláskor megfogalmazott elképzelések szerint annak a mottónak akart megfelelni az újság, hogy ne csak a szakmabelieknek írjon szakszerűen és magas színvonalon, ezért a lap hármas célt követett, hiszen egyszerre volt:

 

A HVG népszerűségét akkor (és ma is) a lap '''kritikus hangnem'''e segítette elő, és az, hogy a legfontosabb témákat különböző szempontokból és közérthetően mutatta be. A lap imázsát egy csipetnyi '''humor''', a szellemesen megszerkesztett címek és karikatúrák tették és teszik teljessé. Mindig is nagy jelentősége volt a '''címlapok'''nak is, amelyek plakát módjára támadtak, gondolkodásra ösztönöztek és esetenként nevettettek. A HVG megmutatta a politikai folyamatok gazdasági következményeit is, nem fogadták el a korlátokat, ha valamit „letiltottak”, igyekeztek utánanézni, miért tették. Kádár János 1987. májusi távozása után az egész médiát átszövő kontroll, ami magában foglalta a főszerkesztői húzásokat, cenzúrát és a felülről jövő kényszert is, jelentősen meglazult. A negyvenes évek óta érvényesülő rendszert lényegében véve konzerváló 1986-os sajtótörvényt ''(1986. évi II. törvény)'' az 1990. évi XI. tör­vénnyel módosították, és kimondták, hogy a korábbi szabályozással ellentétben időszaki lapot már nemcsak jogi személy, hanem természetes személy is indíthat. A törvényi változások hatására a magyar írott sajtó világában a korábban kizárólagos állami tulajdonlás mellett megjelentek a legkülönbözőbb szer­vezeti formák, több szektorú lett a rendszer, létrejött a piac. Egyre többen vállalkoztak lapkiadásra, egyre több új lap indult, miközben kialakult a legális párt- és mozgalmi sajtó is.

 

Az új politikai helyzetben a korábban létező lapok - mint a HVG - már lé­nyeges tartalmi és ideológiai kötöttségek nélkül közölhettek írásokat. A már piacon levő lapok, kihasználva a törvény adta lehetőséget, önál­lósították magukat. '''1989'''-re datálódik a '''HVG Kiadói Rt'''. megalapítása is. 1994-ben a szerkesztőség és a cég munkatársai felvásárolták a cég részvényeit, lényegében a HVG tulajdonosaivá váltak. A rendszerváltás után rengeteg új lap jelent meg a magyar sajtópiacon, szabadabb, nyíltabb, kritikusabb lett a hangvétel, mint korábban, a HVG pedig élt a történelem adta lehetőséggel, és kihasználta azt az előnyét, hogy - sok más újságtól eltérően - nem kellett váltania, '''nem kellett szembe fordulnia korábbi önmagával'''. A HVG azért tudta megőrizni a népszerűségét, mert a rendszerváltás alatt és után ugyanolyan '''objektív tudott maradni''', mint amilyen a rendszerváltozás előtt volt. A HVG példányszámát tekintve ebben az időben érte el tetőpontját. 1989-ben 175 ezer példánnyal büszkélkedhetett. Ekkor a bevételek 55%-át a hirdetések fedezték, és a lap presztízsét talán azzal írhatjuk le a legrövidebben, hogy egy-egy hirdetés el­helyezéséért ekkortájt 2-3 hónapig kellett várni. A HVG sikerének igazi garanciája az volt, hogy hétről hétre beváltotta olvasóinak tett ígéretét, miszerint objektíven és közérthetően számol be a fontos eseményekről.

 

A HVG '''1997'''-ben az elsők között jelent meg az interneten. A '''HVG Online''' verziójának elindítása az időközben az Egyesült Államokat és a Világbankot „megjárt”, egykori alapító-főszerkesztő, ''Vince Mátyás'' nevéhez fűződik. Az internetezők száma ekkor még igencsak alacsony volt Magyarországon, ennek megfelelően a HVG online verziójának is alig párszáz fős volt a heti látogatószáma.

 

2003-ban a német '''Westdeutsche Allgemenine Zeitung''' ''(WAZ, később Funke)'' többségi tulajdont szerzett a HVG Kiadó Rt-ben. A WAZ tulajdonszerzése ellenére megmaradt az eredeti menedzsment, és a lap is megőrizte szerkesztőségi függetlenségét. Érdekesség, hogy a 10 évet átölelő „WAZ-időszakra” esett a HVG üzleti szempontból 5 legsikeresebb ''(2003-2008)'' és 5 legkevésbé sikeresnek mondható éve ''(2009-2013)''. A '''2008''' végén kirobbant '''gazdasági világválság''' teljesen felforgatta a hazai hirdetési piacot, aminek drámai hatása volt a hazai médiavállalkozások így a HVG hirdetési bevételeire is, miközben a lapeladásokból származó bevétel is egyre csökkent. Az olvasói piaci folyamatok további romlása, a lakosság vásárlóerejének csökkenése, valamint az emberek fokozatos elfordulása a közéleti és pláne politikai eseményektől és nem utolsó sorban az internetes újságok térhódítása a hazai lapok, köztük a HVG példányszámának további csökkenéséhez vezetett. A hetilap átlagos példányszáma 2004-ben már 100 ezer alatt volt, 2003-ra pedig 50 ezer alá csökkent. Mindeközben ugrásszerűen bővülni kezdett a '''hvg.hu''' látogatószáma. A HVG online híreit 2004-ben még alig 10 ezer, 2006-ban már több mint 100 ezer, 2013-ban pedig már csaknem 600 ezer fő olvasta hetente. Az olvasók digitális platformokra történő tömeges átterelődése magával vonta a hirdetők reklámköltési struktúrájának átrendeződését is, jelentős teret elhódítva a nyomtatott sajtó elől. A nyomtatott médiumokból „kivont” hirdetési bevételeknek csak egy jóval kisebb része „vándorolt át” az online csatornákra, és további kedvezőtlen tendencia a hazai tartalomszolgáltatók számára, hogy a magyarországi digitális reklámköltésen belül is egyre nagyobb a nemzetközi szereplők ''(Google, Facebook)'' térnyerése, vagyis az online-ra terelődő és már eleve jóval kisebb volumenű hirdetési forintok jelentős része még csak nem is a hazai médiatulajdonosokhoz kerül, különösen nehéz helyzetbe hozva ezzel a független hazai tartalomszolgáltatókat és médiatulajdonosokat.

 

A gazdasági válság utáni években számos kihívással kénytelen szembenézni a tartalomszolgáltató ipar, a független hazai médiavállalkozások jövedelmezősége pedig jelentősen romlott. A politikai és a szabályozási környezet bizonytalanságai, valamint a folyamatos kiszámíthatatlanság csak tovább gyengítik a hazai médiapiac vonzerejét a külföldi befektetők előtt, így a 2010-es évektől egyre több multinacionális vállalat hagyta el az országot, kiszámíthatóbb és jövedelmezőbb befektetési lehetőséget keresve.