„Dzsaváharlál Nehru” változatai közötti eltérés

'''Dzsaváharlál Nehru''' ([[Hindi nyelv|hindiül]] जवाहरलाल नेहरू), a [[perzsa nyelv|perzsa]] ''Javâher-e La'al''-ból, amelynek jelentése ''Vörös Ékszer'', [[Alláhábád]], [[1889]]. [[november 14.]] – [[1964]]. [[május 27.]]) a független [[India]] első miniszterelnöke (hivatalban: [[1947|1947.]] [[augusztus 15.]] – [[1964|1964.]] [[május 27.]]), az indiai függetlenségi mozgalom, az [[Indiai Nemzeti Kongresszus]] vezetője. A [[20. század]]i indiai történelem politikai értelemben legbefolyásosabb családja, a [[Nehru–Gandhi család]] tagja. Gyakran emlegették a '''Panditzsi''' becenéven („Tudós”), mert író és amatőr történész volt. Az [[el nem kötelezett országok]] csoportjának alapítójaként fontos szerepet játszott a világpolitikában is a [[második világháború]]t követő évtizedekben.

Hazatérve folytatta ügyvédi tevékenységét és bekapcsolódott az apja által vezetett párt, az Indiai Nemzeti Kongresszus munkájába. Apja barátja, [[Mohandász Karamcsand Gandhi|Mahátma Gandhi]] egyik legközelebbi munkatársa és az [[erőszakmentesség|erőszakmentes]] mozgalom híve lett. A párt balszáárnyáhozbalszárnyához tartozó politikusként a [[Brit Birodalom]]tól való teljes indiai függetlenség kivívását tűzte ki céljának. Ennek következtében a brit hatóságok számos alkalommal őrizetbe vették, összesen közel tíz évet töltött börtönben. 1929-ben, miután apja leköszönt a párt éléről, az Indiai Nemzeti Kongresszus vezetője lett.

Politikájával Nehru rendkívüli nemzetközi elismertséget vívott ki magának. 1954-ben felvetette az [[el nem kötelezett országok]] ötletét, ami a [[hidegháború]]ban szemben álló szocialista és kapitalistakommunista tömböktől távolságot tartó országokat tömörítettetömörítő volnaegyüttműködés lett. EzA az együttműködésszervezet 1961-ben, Belgrádban jött létre [[Jugoszlávia]], India, [[Indonézia]] és [[Egyiptom]] részvételével, amihez később több mint száz ország csatlakozott.