„Baricz György” változatai közötti eltérés

Atyja [[református]] pap volt. Szülővárosában végezvén a bölcseleti, hittani és jogi tanulmányokat, [[Bécs]]be ment a mérnöki akadémiába, ahonnan öt év mulva [[1805]]-ben a hadmérnöki karhoz vétetett fel kadétnak; [[1807]] szeptemberében ugyanott főhadnagynak neveztetett ki. E pályán kivált [[Raguza|Raguzában]], [[Leopoldvár]]ban, [[Eszék]]en és [[Peschiera|Peschierában]] több évig várerősítési tiszti, Dalmáciában - Zárában pedig igazgatói hivatalt viselt; végre [[1839]] novemberében alezredes lett. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] [[1832]]. [[március 9.|március 9-ei]] második nagygyűlésén levelező tagjául választotta.

 

Benkő Ferenc életrajzát irta a ''[[Tudományos Gyűjtemény]]''be (1817. XII. 112.); a Magyar Tudományos Akadémiahoz tudósítást küldött be a milánói és velencei könyvtárakról (M. Tud. Társ. Évk. II. 1–20, 63–73.); értekezést írt a ''[[Magyar Kurír]]''ba (1823): Egy a Dunán Pest és Buda között építendő, lánczon függő, állandó hidról, mely az Ephemer. Posonienses című hírlapban latinul is megjelent. A Magyar Tudományos Akadémia részint kéziratok vizsgálásával, részint a hadtudományi szótár tetemes részének elkészítésével őt bízta meg.