|
==== A tudomány paradoxonja ====
„Mindannyian a tekintélyelvű [[Skolasztikus filozófia | skolasztika]] talárjából hámozódtunk elő” – írja Rátai Az almafa törvénye Bevezetőjében[1]<ref>Rátai 2018, 13. o. </ref>, Dosztojevszkij közismert [http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/magyar-nyelv-es-irodalom/irodalom/irodalom-11-osztaly/gogol-mint-az-orosz-realista-regeny-kepviseloje/gogol-elete | Gogol-értékelésére] utalva –, „amely talár a katolikus dogmatika konfekcióüzemében készült, kánoni zsinórmértékkel, központilag kirendelt munkafelügyelők közvetlen irányítása alatt. (…) A viszonyítási alap mindig a kánon, a dogmatika, a világot pozitívra és negatívra, feketére és fehérre, jóra és rosszra, igenre és nemre redukáló monoteisztikus céloksági mentalitás, miközben a világ hálózatok hálózataiként felfogható sokdimenziós összefüggésrendszerben működik.” Rátai következtetése: Az abszurdum, hogy szeresd felebarátodat, de csakis a kiválasztottaké a kegyelem, és hadd hulljon a férgese. Az abszurdum, hogy erősebb kutya fajfenntart, egyébként pedig te csak légy jó mindhalálig. A skizofrén monoteizmus mentális örökségében fogant, felszenteletlen szelekcióelmélet és az álszent teológia érdekházasságából született újkori fajhibrid demokráciák morális hátországa feneketlen ingovány. A probléma súlyának és mélységének érzékeltetésére Rátai Nietzsche szállóigévé laposított mondását (Isten halott) kiegészíti a filozófus egy másik, kevéssé ismert kitételével: „a tudomány talajáról a tudomány problémáját felismerni nem lehet"<ref>Friedrich Nietzsche: A tragédia születése, Európa Könyvkiadó, 1986, 8. o. [17ISBN 963 07 3903 8] / HU ISSN 0231-2433</ref>. A következtetés: Kikezdhetetlen morális axiómákból levezetett [[Statika | statikai]] alapvetések nélkül építhetünk bármi nagyot és merészet, egészen biztos, hogy a dágvány előbb-utóbb magába húzza, és minden a feje tetejére fordul. „Állati múltunkban száz- és százmillió éveken át az evolúció egyengette a jövőnket anélkül, hogy tudtunk volna róla, aztán alighogy tudomást szereztünk a puszta létezéséről, máris szembesülnünk kell a ténnyel: mi, emberek kikerültünk a gyámsága alól. (…) Ha igaza van Darwinnak abban, hogy az isteni szándékot az evolúció törvényei képviselik az élővilág sorsának alakulásában, akkor számunkra a kultúra és civilizáció által felülmúlt természetes kiválasztás hatálytalanításával Isten valóban halott.”<ref>Rátai 2018, 9. o. </ref> [[Mohás Lívia | Mohás Lívia]] író, pszichológus előszavából<ref>Rátai 2018, 9. o. </ref> : „Rátai János (…) voltaképpen végig a világ teljesebb megismeréséért szól, szemben az egyedül a rációra alapozó – s így leszűkítő – megismerő tevékenységekkel.”
==== Kultúra vs civilizáció ====
|
