1896. március 27-én született Budapesten. 1902-től a Budapest székesfővárosszékesfővárosi Krisztina téri elemi népiskolába járt, ahol 1906-ban végzett, majd a Fehérsas téri polgári fiúiskolát végezte el 1910-ben. 1910 és 1919 között az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola festő szakán tanult, ahol I. évesen III. díjat nyert állattanulmányra. Diákéveit az [[első világháború]] megszakította, katonaként megsebesült, csak gyógyulása után érettségizett, majd beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. 1923-ban szerzett művészi és tanári diplomát. Mestere anyai nagybátyja, [[Vaszary János (festő)|Vaszary János]] volt, aki rajta kívül a két világháború közti magyar piktúra számos jelentős egyéniségét indította útra. 1927-ben eljutott Párizsba, ahol a kor legnagyobb francia mestereinek munkáit eredetiben is tanulmányozhatta (nagy hatással volt rá [[Henri Matisse]], [[Pablo Picasso]], [[Georges Braque]] és [[Fernand Léger]] munkássága). Még ugyanebben az évben kiállítást rendezett Frankfurt am Mainban, majd megnősült.
Az 1920-as években lezárult művészetének első szakasza, az útkeresés, a tájékozódás, a lassú önmagáratalálás korszaka. Kezdetben Kernstok és köre, a Nyolcak, majd Kassák folyóirata, a MA köré csoportosuló konstruktív festők törekvései, valamint Vaszary és a párizsi festők színgazdagsága hatott egyéni stílusának alakulására. Művészi elképzeléseit elméleti problémákat fejtegető írásaiban fogalmazta meg.
