„Salu kolostor” változatai közötti eltérés

1329-ben egy pusztító földrengés elpusztította a Salu templomot, amelyet azután 1333-ban a helyi nemesek újból felépítettek [[Toghon Temür]], a [[Mongol Birodalom]] legutolsó [[kagán]]ja. Az új kolostort mongol stílusban építették, hatalmas befelé dőlő falakkal a fő belső udvar körül, és erős fa tartószerkezetű tetőt alkalmaztak [[Csinghaj]] városból származó kerámia cserepekkel.

 

 

A 19. századra az intézmény elveszítette kiemelt jelentőségét, és a tibeti tudósok inkább a [[gelugpa|gelug]] iskolához tartozó [[Szamje kolostor]]t választották már tanulmányaikhoz, amely addigra politikailag Tibet legerősebb intézményévé nőtte ki magát. A Salu kolostor állapota erősen leromlott, és az 1330-as állapotból már csak kevés maradt fenn, jóllehet a vastag külső fal és a sérült tető ma is állnak. A 14. századi falfestmények közül több is azt a ikonográfiai sémát követi, amelyet Putön fejlesztett ki. Az egyik ilyen festmény egy [[allegória]], amelyben egy [[elefántfélék|elefánt]] az emberi tudatot ábrázolja, ahogyan különböző lépeseken keresztül eljut a [[bodhi|megvilágosodásig]], és a tisztulási folyamat során fokozatosan válik egyre fehérebbé és tisztábbá. A fontos szabályok is fennmaradtak, hogy a szerzeteseknek milyen ruhát kell hordaniuk és hogyan kell viselkedniük a belső főudvarban (tibeti: [[dejangsar]]). A korábbi [[mandala]] freskók maradványait több mint száz [[thangka]] takarja, amelyek többségét a kínai [[Hangcsou]] városában készítették az 1920-as években.<ref name="Asianart">{{cite web|url=https://www.asianart.com/associations/shalu/shalu/index.html|publisher= Asianart.com|title= Shalu Association|accessdate= 2016-03-25}}</ref>