„Spektrohelioszkóp” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Források: Forrásbővítés |
Képek átszerkesztése - licenszek miatt |
||
1. sor:
A '''spektrohelioszkóp''' egy szoláris [[Spektroszkópia|spektroszkóp]] és egy normál teleszkóp funkcionális társításából képzett speciális pásztázó [[teleszkóp]]. A csak fényképezésre alkalmas berendezést spektroheliográfnak nevezik, mely ún. spektroheliogramot szolgáltat.
== Története ==
[[Fájl:
A spektroheliográfot egymástól függetlenül [[George Ellery Hale]] (1868–1938) és tőle függetlenül ''Henri-Alexandre Deslandres'' (1853–1948) találta fel 1890-ben. Később az eljárást Robert McMath (1891–1962) fejlesztette tovább, annak céljából, hogy mozgó képek készítésére is alkalmassá váljon. A spektrohelioszkópot Hale építette meg 1924-29 között.▼
▲A spektroheliográfot egymástól függetlenül [[George Ellery Hale]] (1868–1938) és tőle függetlenül ''Henri-Alexandre Deslandres'' (1853–1948) találta fel 1890-ben. Később az eljárást Robert McMath (1891–1962) fejlesztette tovább, annak céljából, hogy mozgó képek készítésére is alkalmassá váljon. A spektrohelioszkópot Hale építette meg 1924-29 között.
Hale akkoriban a [[Massachusetts Institute of Technology]]-n töltötte diplomaévét, amikor ''Edward C. Pickering'' - a [[Harvard Egyetem]] Obszervatórium igazgatója – felfigyelt Hale munkájára és felajánlotta a csillagda 15 hüvelykes refraktorát, hogy azt átalakítva Hale a heliográfot tesztelni tudja. A Brashear által épített heliográf azonban technikailag összeegyeztethetetlen volt a refraktorral, ezért az első napmegfigyeléssel kapcsolatos eredményeket Hale csak 1890-ben tudta publikálni.
Néhány évvel később maga Hale szerkesztett egy nagy refraktort (Snow), amelyet a [[Mount Wilson Obszervatórium]]ban helyeztek üzembe. A teleszkópnak 24 hüvelykes tükre 1,8 méteres fókusztávolsággal rendelkezett. A készüléket már nagy feloldású spektrográffal láttak el és az első méréseket 1903-ban G.W. Ritchey (1864–1945) végezte a Yerkes megfigyelőállomáson. A Hale által épített berendezés (1929) egy horizontális tükrös rendszerből és egy spektrohelioszkópból állt, mely megfigyelések széles spektrumát tette lehetővé. A rögzített rések előtt forgó optikai prizma monokromatikus, α-vonalas képet alkotott a Nap egy-egy részéről. [[Fájl:Heliospektroszkóp séma.jpg|bélyegkép|292x292px|Spektrohelioszkóp működési alapelve]]
=== A Hale-féle spektrohelioszkóp ===
16 ⟶ 13 sor:
== Scanning folyamat ==
A plazmaívek, napflerek és [[Napfolt|napfoltok]] észlelése olykor nem könnyű feladat, mivel főleg a napfoltok nehezen azonosíthatók hidrogén-α fényben. Például 0,006 inches résszélesség esetén a feloldóképesség 12 arc/s, az ennél kisebb foltok ilyen feltételek mellett már nem észlelhetők. H-α fényben, körülbelül 18 arc/s–nál nagyobb foltok láthatóak. A különböző alakzatok és jelenségek fényintenzitása nagyban meghatározza a minimum [[Feloldóképesség|feloldóképességet]]. Az optimális feloldóképességre vonatkozó paraméterek megközelítőleg a 2,74 m–es [[Fókusztávolság|fókusztávolságal]] rendelkező teleszkóp és 1,8 m–es fókusztávolsággal rendelkező spektroszkóp kombinációjakor állnak elő. A legtöbb spektrohelioszkóp hozzávetőleg ebben a nagyságrendben működik. Az 1 arc/s–nál kisebb naptevékenységek detektálhatósága jóval nagyobb fókusztávolsággal rendelkező teleszkópot igényel.
23 ⟶ 19 sor:
== Néhány detektálható jelenség a Napban ==
A felszíni anomáliák közé tartozik a ''hipergranuláció'', amelyek nagy kiterjedésű mágneses területek. A szupergranulációk közepes kiterjedésűek, helioszkópos vizsgálattal 40 arc/s feletti feloldóképesség mellett azonosíthatók. A granulációk és a vertikális [[oszcilláció]] kis kiterjedésű részek, detektálhatóságuk 10 arc/s feloldóképesség felett lehetséges. A nagy kiterjedésű mágneses mezők gyenge [[Mágneses indukció|mágneses indukciójú]] területek, a poláris régiók szintén gyenge mágneses területek. Osztályzásuk polaritásuk szerint történik: eszerint léteznek alfa (unipoláris), béta (bipoláris), béta-gamma (kevésbé kevert polaritású), gamma (kevert) és delta típusú mágneses mezők (Mt.Wilson). A ''McIntosh''-féle klasszifikáció szerint A, B, C, D, E, F és H típus létezik.
[[Fájl:Nap-hidrogén-alfa szűrővel.jpg|bélyegkép|270x270px|Felvétel a Napról - hidrogén-alfa szűrőn keresztül (''Forrás: Discovery Magazine'')]]
== Működése és néhány spektrohelioszkóp típus ==
Általában négy alaptípust szokás megkülönböztetni, amelyek alapkoncepciója, hogy a szoláris spektrum lehetőleg a H–alfa vonalszélességbe essen. A ''Young-féle alaptípus'' 1,8 m fókusztávolságú spektroszkópból és egy 2,7 m fókusztávolságú teleszkópból áll. A Young-féle továbbfejlesztett típusnak spektroszkóp és teleszkóp része is 2,7 m fókusztávolsággal rendelkezik. Optikai rácssűrűsége 1200 /mm nagyságrendű, mind H–alfa, mint He vonalak esetén alkalmazható. A ''W–spektroszkóp'' csak Anderson-[[Prizma|prizmákat]] tartalmaz, a teleszkóp végén refraktorral, amely a helioszkóppá történő konverzióban vesz részt. ▼
▲Általában négy alaptípust szokás megkülönböztetni, amelyek alapkoncepciója, hogy a szoláris spektrum lehetőleg a H–alfa vonalszélességbe essen. A ''Young-féle alaptípus'' 1,8 m fókusztávolságú spektroszkópból és egy 2,7 m fókusztávolságú teleszkópból áll. A Young-féle továbbfejlesztett típusnak spektroszkóp és teleszkóp része is 2,7 m fókusztávolsággal rendelkezik. Optikai rácssűrűsége 1200 /mm nagyságrendű, mind H–alfa, mint He vonalak esetén alkalmazható. A ''W–spektroszkóp'' csak Anderson-[[Prizma|prizmákat]] tartalmaz, a teleszkóp végén refraktorral, amely a helioszkóppá történő konverzióban vesz részt.
Két, egymástól jól elszeparált, ugyanazon fókusztávolsággal (10 cm) rendelkező gömbi tükör alkotja a ''Hale-típust''. Jellemzője, hogy a kimenő résnél a spektrumvonal némi [[Aberráció (egyértelműsítő lap)|aberrációt]] szenved. A ''Littrow-típus'' egy bikonvex, plano-konvex vagy pozitív [[Meniszkusz (fizika)|meniszkusszal]] lencsével ellátott. A pozitív meniszkuszú lencsének két tükröző felülete van, de nagyobb nehézség nélkül ketté választható. A lencse hátsó felszíne rendszerint olyan görbületi sugárral rendelkezik, mely ekvivalens a lencse fókusztávolságával. A belépő fény az első résen reflektálódik és a kimenő rés közelében fókuszálódik. A másik visszaverődés a lencse mögötti kis átmérőjű (~ 3 mm) lemezen valósul meg. Ez a kis arányú reflexió mozgást végez aszerint, amint az üveglemez fordul. A visszaverődés olyannyira kicsiny, hogy az elég nagy, forgó üveglemez képes azt lekövetni.
| |||