„Osztrák–Magyar Monarchia” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Vizuális szerkesztés Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Vizuális szerkesztés Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
||
45. sor:
{{19. századi magyar történelem}}
Az '''Osztrák–Magyar Monarchia''' (vagy '''Ausztria-Magyarország,''' {{ny-de|Österreichische-Ungarische Monarchie}} vagy ''Österreich-Ungarn)'' [[1867]] és
A Monarchia többnemzetiségű állam volt, nemzetiségei közül a [[német nyelv]]ű osztrákokon és a [[magyarok]]on kívül a fontosabbak a különböző [[szláv népek]] ([[lengyelek]], [[ukránok]], [[csehek]], [[szlovákok]], [[szlovének]], [[horvátok]], [[szerbek]], [[bosnyákok]]), a [[románok]] és az [[olaszok]] voltak. A Magyar Királyság [[államszerkezet]]e modern történelmi fejlődése és a 19. században követett modellje alapján Angliához (később Egyesült Királyság) és Franciaországhoz hasonlóan unitárius állam (azaz ún. egységállam) volt, míg a Lajtán túli területek Ausztria történelmi fejlődése és modellje alapján föderatív állam volt (akárcsak az 1871-ben létrejött Németország), amelyet az uralkodóház, a hadsereg és pár központi intézmény tartott össze. A nemzetiségeket és mozgalmaikat azonban a kiegyezés politikai-közjogi építményéből teljes egészében kihagyták. Azonban [[Ausztria|Ausztriában]] a szövetségi államszerkezetének jóvoltából nemzetiségi elitek egy jelentős részét hatékonyan integrálták a politikai rendszerbe (több osztrák, sőt közös miniszter is lengyel vagy cseh volt), [[Magyarország]] nyugat-európai típusú unitárius, azaz "egységállami" államszerkezeti berendezkedése viszont a nemzetiségi vezetők szinte teljes kiszorítását célozta. Mindezek ellenére unikumnak számított a korabeli Európában, hogy etnikai kisebbségeket képviselő politikai pártok indulhattak az országgyűlési választásokon, és gyakran be is jutottak a magyar parlamentbe. Fontos megjegyezni, hogy az I. világháború előtti Európában kizárólag Ausztriában és Magyarországon deklarálták és alkottak törvényt a kisebbségi jogokról. Mindennek fontos szerepe volt abban, hogy 1918-ra, az elvesztett [[első világháború]] befejezéséig a Monarchiának és két alkotóelemének belső kohéziója teljes egészében megszűnt, és végül a Monarchia nem egyszerűen két alkotóelemére bomlott fel, hanem területén új államok sora jött létre.
|