„Ansbachi Karolina brit királyné” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
24. sor:
Karolina 1727-ben végre királyné lett, amikor apósa elhunyt, s férjével együtt megkoronázták őt is a Westminster Apátságban, még azon év október 11-én. Ő volt az első megkoronázott királyné Angliában Dániai Anna (I. Jakab angol király felesége) óta, akit 1603-ban koronáztak királynévá. Végül II. György elárulta Walpole-t, aki végülis nagyban hozzásegítette őt az apjával való ,, látszólagos " kibéküléshez, Karolina azonban azt tanácsolta férjének, hogy mégiscsak őt nevezze ki miniszterelnökké. Walpole igen nagy befolyással bírt a parlament legnagyobb részében, így II. György rendkívüli kockázatot vállalt a kinevezésével, mert attól tartott, hogy Walpole a még hezitáló képviselőket is képes lesz meggyőzni arról, hogy a király ellen beszéljenek. A miniszterelnök évi 100 ezres járadékot szavaztatott meg a képviselőkkel Karolina számára, a királyné pedig neki ajándékozta a Somerset House-t és a Richmond Lodge-t is. Lord Hervey, a király egyik támogatója Walpole-t csak úgy nevezte kissé gúnyosan, hogy: ,, a királyné minisztere ", a kettejük közti erős barátság okán. A következő tíz évben a királyné befolyása csak még inkább erősödött politikai téren. Karolina nagy nehezen végül elérte férjénél, hogy némely dolgokban engedjen Walpole-nak, Walpole-t pedig kissé visszafogottabb megnyilatkozásokra intette a királlyal kapcsolatban. Az asszony sok tekintetben legkedvesebb barátja, a néhai Zsófia Dorottya porosz királyné liberális nézeteit vallotta, például a sajtószabadságról, továbbá támogatta, hogy kegyelemben részesítsék az ún. jakobitákat (a rivális Stuart-dinasztia elkötelezett hívei).
1728-ban Frigyes csatlakozott családjához Angliában, ám sajnos rendkívül szerette a szerencsejátékot, amivel igen sok adósságot halmozott fel, továbbá számos szeretőt tartott, és imádta a pajzán vicceket is. Abszolút ellenkező politikai nézeteket vallott apjához képest, s igencsak nehezményezte, hogy a király csak nagyon kevés beleszólást engedélyez neki a kormány ügyeibe. Az 1728-ban elfogadott régenstörvény értelmében a királynét, s nem a trónörököst jelölte ki szívesebben a parlament a régensi szerepkörre a király hannoveri távollétében, 1729 májusától öt hónapon át. Karolina kormányzása során diplomáciai vitába bonyolódtak Portugáliával, amikoris egy brit hajót megtámadtak a portugálok az ottani Tajo folyón. Ekkor köttetett meg a spanyolokkal az ún. sevilla-i béke. 1732 májusától 4 hónapon át ő volt az ország régense, míg férje Hannoverben tartózkodott.
A büntetőjogi rendszer vizsgálata széleskörű visszaéléseket tárt fel, beleértve a kegyetlen bánásmódot és összeesküvéseket a gazdag elítéltek megszöktetésére. Karolina igyekezett nyomást gyakorolni Walpole-ra a bevezetésre javasolt reformok terén, ám sajnos nagyrészt sikertelenül. 1733 márciusában Walpole egy jövedéki adóval kapcsolatos törvénytervezetet terjesztett be a parlamenthez, mely igen népszerűtlennek bizonyult, s amelyet a királyné is támogatott, ám végül a képviselők ellenállása révén nem szavazták meg a bevezetését. A következő pár évben Karolina és a király állandó vitában álltak legidősebb fiukkal, Frigyes herceggel, akit Németországban hagytak nevelkedni kisgyermekként, amikor ők Angliába költöztek. Karolina ideje nagy részét Délkelet-Angliában vagy London környékén töltötte szívesen. Királynéként igen érdekelte őt a művészet, a költészet és egyéb intellektuális dolgok. A királyné ékszereket és karikatúra rajzokat, fontos emberek portréit, s miniatúrákat gyűjtött, imádta a képzőművészetet. Lelkesedett a korábbi angol királyok és királynék mellszobraiért, melyeket nagyrészt Michael Rysbrack alkotott meg, s felügyelte a királyi udvar kertjeinek átalakítását is, hogy azok minél természetesebb látványt nyújthassanak. Ez esetben William Kent-et és Charles Bridgeman-t kérte fel a feladatra. 1728-ban hozzájutott Leonardo da Vinci és Hans Holbein vázlatokhoz is, melyek egy fiók mélyén voltak elzárva , III. Vilmos angol király parancsára. Karolina legidősebb lánya, Anna 1734-ben hozzáment IV. Vilmos orániai herceghez, s férjével együtt Hollandiába költözött. A királyné utána egy igen szomorú hangú levelet írt Annának, melyben kifejezte leírhatatlan bánatát, amiért lánya távol él már tőle. Anna hamarosan betegségbe esett, s egy időre visszautazott Angliába felgyógyulni, míg férje hadjáraton volt. Nemsokára Vilmos és II. György király is arra utasítja az asszonyt, hogy térjen vissza új hazájába, Hollandiába.
==Jegyzetek==
| |||