„Accept” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta8) |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
23. sor:
[[1981]]-ben három fontos esemény is történt az együttes életében. Az első a [[Breaker]] album megjelenése volt, második [[Gaby Hauke]] menedzser megérkezése a csapathoz, aki az egész további karrierjük során menedzselte őket. A harmadik jelentős eseményt az jelentette, amikor az Accept csatlakozott a [[Judas Priest]] világkörüli turnéjához, ami jelentős sikert hozott az együttesnek, Európa-szerte ismertté téve őket.
A következő album a [[Restless and Wild]] [[1982]]-ben jelent meg, de Jörg Fischer ekkor már nem volt az Accept tagja, röviddel az album felvétele előtt otthagyta a csapatot. Az összes gitár témát Wolf Hoffmann játszotta fel. A Restless and Wild albumon látható hogy az Accept zenéjébe egyre több olyan jellemvonást foglaltak bele, amit később már
=== A siker ===
Az Accept számára az igazi sikert a következő albumuk, a [[Balls to the Wall]] megjelenése hozta, ami különbözött az eddig megjelentektől. Ez egy konceptuális album volt, olyan dalokkal amelyek komoly társadalmi problémákról szóltak, mint például a politika, a homoszexualitás, a különböző emberi kapcsolatok. A címadó dal a [[Balls to the Wall]]
[[1983]]-ban a szülővárosukban adott koncert alatt véletlenül összefutottak Jörg Fischerrel. Hauke ragaszkodott hozzá, hogy Fischer legyen újra a zenekar tagja. Ezután egy olyan világkörút következett, ami egészen [[1984]]-ig tartott, majd a történelmi [[Monsters of Rock]] fesztiválon léptek fel Angliában.
39. sor:
Egy rövid tétlen időszak után Peter, Wolf és Stefan úgy döntöttek, hogy megpróbálnak még egyszer együtt dolgozni. [[David Reece]] énekest kérték fel, hogy lépjen Dirkschneider helyére. Udo szóló karrierje jól működött és Jörg Fischer gitáros még egyszer elhagyta az együttest. Néhány demó után az együttes elég stabilnak tűnt és kiadta az ''[[Eat the Heat]]'' című albumot, ami az első Udo nélküli Accept album.
Egy rövid amerikai bemelegítő körút után [[Jim Stacey]] ritmusgitáros támogatásával európai turnéra indultak. A turné során Stefan Kaufmann háta komoly sérülést szenvedett, őt a turné befejezéséig [[Ken Mary]] váltotta fel a doboknál. A turné nem bizonyult túl szerencsésnek, egyrészt Kaufmann sérülése miatt, akinek egy hosszabb szünetet kellett tartania a dobolásban, másrészt, mert úgy ítélték meg, hogy Reece egy instabil személyiség, akivel nem tudnak együtt dolgozni.
=== Újraegyesülés Dirkschneiderrel és az utolsó évek ===
45. sor:
[[1990]]-ben kibocsátottak egy koncert-felvételekből álló összeállítást [[Staying a Life]] címmel, a rajongók szerte a világon egy újra egyesülésre vágytak. Egy németországi látogatás alkalmával Udo találkozott az Accept zenészeivel és egy beszélgetés után eldöntötték, hogy újra együtt dolgoznak az együttes klasszikus felállásával.
[[1993]]-ban megjelent a [[Objection Overruled]]. Az együttes újbóli összeállása Európában és Amerikában is sikeres lett, ahol az együttes a Pavement Recordsszal
A zenészek mindazonáltal elkezdték fáradtnak érezni magukat. A Soligen városából származó tizenévesek fiúkból felnőttek lettek, és elkezdték érezni magukon azt a fáradtságot, amit az egész életen át tartó turnézás jelentett. A véglegesség érzése már bennük volt, amikor stúdióba vonultak, hogy [[Michael Cartellone]]-nal (a [[Damn Yankees]] együttesből) a doboknál felvegyék a [[Predator (album)|Predator]] című albumukat, ami [[1996]]-ban jelent meg.
| |||