„Litvánia történelme” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
118. sor:
Vytautas vallási szempontból toleráns volt, sőt grandiózus keleti terveiben az ortodox egyházat akarta felhasználni, hogy befolyásolhassa az orosz fejedelemségeket és Moszkvát. 1416-ban kinevezte Grigorij Camblakot kijevi metropolitának, akinek ellensúlyoznia kellett volna a moszkvai vallási befolyást. Camblak vezette az 1418-as [[konstanzi zsinat]]ra küldött keleti keresztény delegációt, de az ortodox szinódus végül nem ismerte el a kinevezését.{{refhely|Ochmański 1982|85-86. o.|azonos=85-86}} A nagyfejedelem új katolikus püspökségeket hozott létre Szamogitiában{{refhely|Bumblauskas-Kulakauskas, 2013|53-57. o.|azonos=53-57}} és Ruténiában is (Luckban és Kijevben).{{refhely|Ochmański 1982|85-86. o.|azonos=85-86}}
1422-ben a két hónapos [[Lengyel–litván–lovagrendi háború (1422)|gollubi háborúban]] a teuton lovagok ismét vereséget szenvedtek a lengyel–litván szövetségtől, és végképp le kellett mondaniuk Szamogitiáról,{{refhely|Ochmański 1982|85-87. o.|azonos=85-87}} amely egész Európában az utolsó kereszténnyé váló régió volt (1413-ban).{{refhely|Bumblauskas-Kulakauskas, 2013|53-57. o.|azonos=53-57}}
Vytautast legnagyobb sikerei és elismertsége élete vége felé érték, amikor sikerült befolyása alá vonni a krími és volgai tatárokat; sőt [[I. Vaszilij moszkvai nagyfejedelem|I. Vaszilij nagyfejedelem]] halála után özvegye (Vitold lánya), Zsófia és a litván nagyfejedelem közösen kormányozták a moszkvai államot. 1426-ban és 1428-ban a nagyfejedelemséghez csatolták Pszkovot és Novgorodot.{{refhely|Bumblauskas-Kulakauskas, 2013|53-57. o.|azonos=53-57}} A [[lucki kongresszus]]on [[Zsigmond magyar király|Zsigmond]] német-római császárral és Jogailával esetleges királlyá koronázását tárgyalták, ám Vytautas halála miatt erre végül nem került sor.
| |||