„Mitokondrium” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
A "két citromsav keletkezik" olyan, mintha azt mondanám, hogy ott van az asztalon két víz. Átjavítva. Linkek egy része is fixelve. |
|||
10. sor:
== Működése ==
Az alapállomány gélszerű, tartalmazza a saját, [[prokarióták|prokarióta]] jellegű, gyűrű alakú [[
A folyamat elején az [[acetilcsoport]]ot megkötő molekula az [[oxálecetsav]], a körfolyamat innen indul és ide tér vissza. Két acetilcsoportot két vízmolekula belépésével két oxálecetsav köt meg. Az első reakció eredményeként két molekula [[citromsav]] keletkezik. Több lépésben [[karbonsavak|dekarboxileződnek]], miközben két molekulára számolva négy szén-dioxid lép ki, a lehasadó hidrogének pedig négy NAD<sup>+</sup> molekulát redukálnak NADH + H<sup>+</sup>-ná.
Ezután több lépésben, bonyolult módon regenerálódik a ciklus kiinduló vegyülete, az oxálecetsav. A regenerációs folyamat egy helyen két [[Adenozin-trifoszfát|ATP]]-molekula szintéziséhez elegendő energia-felszabadulásával, két lépése pedig két NAD<sup>+</sup> és két FAD<sup>+</sup> molekula redukálódásával jár
A mitokondriumban játszódik le a [[zsírsavak]] oxidációja ([[oxidáció|béta-oxidáció]]) is.
27. sor:
A folyamat során a redukált koenzimek oxidációval kiindulási állapotukba jutnak vissza. Az átalakulást végoxidációnak, terminális oxidációnak is szokták nevezni, melynek helye a mitokondrium belső membránja. Itt találhatók a folyamatot katalizáló enzimek perifériás és integráns fehérjék formájában. Ezek végzik az elektrontranszportot a végső elektronfelvevő, a légzési oxigén felé. Eközben egy, a membrán belső felszínéről az alapállományba benyúló enzimkomplex az oxidáció során felszabaduló energiával [[Adenozin-trifoszfát|ATP]]-molekulákat állít elő. Ez az [[oxidatív foszforiláció]] folyamata. Az oxidálódó koenzimekről származó [[proton]]ok és [[elektron]]ok végül az [[oxigén]]re kerülnek, így alakul ki a végső termék, a [[víz]].
A terminális oxidáció a NADH+H<sup>+</sup> molekuláktól indul el. A koenzimek leadják az általuk ideszállított hidrogének 2 elektronját és egy protonját az elektrontranszport rendszer első tagjának, egy [[enzim]]nek, ami a második protont az alapállományból veszi fel. Az enzim redukálódik, miközben NAD<sup>+</sup> molekulák jönnek létre.
Az enzim a külső kamrába löki a protonokat, az elektronpár pedig a belső membránban található szállítórendszer vastartalmú fehérjéire kerül. Ezek a [[
A membránban áramló elektron- és protonpár végül az alapállomány felőli légzési oxigénre kerül, ami vízképződést eredményez.
Egy NADH+H<sup>+</sup> molekula hidrogén eredetű elektron- és protonpárt ad le. Az elektronpár miközben végighalad az [[elektrontranszportlánc|elektronszállító rendszeren]], háromszor biztosít protonpár-áthaladást a mitokondrium alapállománya felől a külső kamrába a belső membránon keresztül. A protonpárok így háromszor haladnak át a protonpumpán, ami minden alkalommal ATP-t szintetizál, így 1 NADH+H<sup>+</sup> molekula 3 ATP szintézisét biztosítja. Egy glükóz lebontásakor azonban 10 NADH+H<sup>+</sup> molekula keletkezik, ezek összesen 30 ATP szintéziséhez járulnak hozzá.
A [[Flavin-adenin-dinukleotid|FADH+H<sup>+</sup>]] működése csak annyiban tér el, hogy ő az elektronszállító rendszer távolabbi tagjának képes csak elektronpárt és protont átadni. Emiatt azonban kimarad egy protonpár-áramlási lehetőség, így ez a koenzim csak 2 ATP oxidatív foszforilációját eredményezi. Mivel a teljes biológiai oxidáció során egy glükózra számolva 2 FADH+H
Összegezve a biológiai oxidációt, mint a lebontás leghatékonyabb módját: ha 1 [[glükóz]]t bontunk, 6 víz- és oxigénmolekula felhasználásával, akkor a folyamat végére kapunk 6 [[szén-dioxid]]ot, 6 (bruttó 12) vízmolekulát és 38 ATP-t.
|