„Hedonizmus” változatai közötti eltérés

A hedonista alapelv szerint az élvezet az egyetlen dolog, ami jó egy embernek. Gyakran használják a tettek az általuk kiváltott ''élvezet'' és ''fájdalom'' alapján való kiértékelésének igazolására. Nagyon leegyszerűsítve a hedonista arra törekszik, hogy a lehető legtöbb ''élvezetet'' érje el a lehető legkevesebb ''fájdalom'' mellett (''élvezet'' - ''fájdalom''). A [[19. század]]i brit filozófusok, [[John Stuart Mill]] és [[Jeremy Bentham]] védelmébe vették az [[utilitarizmus]] etikai elméletét, amely szerint azt kell tennünk, ami mindenki számára a legjobb. A hedonizmust, miszerint az emberek javát kell keresni, összekötve az utilitarizmussal azt az eredményt kapjuk, hogy minden tettnek a legnagyobb jó elérésére kell irányulnia a lehető legtöbb ember számára. Bár konzisztensek a boldogság utáni hajszájukban, Bentham és Mill verziói különböznek. Két, mondhatni alapvető de különböző iskolája van a hedonizmusnak.:<ref>"Hedonism." Stanford Encyclopedia of Philosophy. 20 Apr. 2004. 4 Nov. 2007 <http://plato.stanford.edu/>.</ref>

== Iskolái ==

 

[[John Stuart Mill]] egy kvalitatív megközelítést javasol. Mill úgy gondolta, az örömnek léteznek különböző szintjei. A magas minőségű élvezet jobb, mint az alacsonyabb minőségű. Mill érvelése szerint az együgyűbb lények (gyakran utal a [[sertés]]ekre) könnyebben hozzáférnek az egyszerű örömökhöz. Mivel nem látják át az élet egyéb aspektusait, így nyugodtan elmerülhetnek az egyszerű élvezetekben. A bonyolultabb élőlények több időt töltenek az egyéb témákon való gondolkodással, ezzel lerövidítve az egyszerű örömökre szánt időt. Ezért számukra körülményesebb az egyszerű örömöknek hódolni.