„Variációk a "Là ci darem la mano" kezdetű duett témájára, zongorára és zenekarra (Chopin)” változatai közötti eltérés

[[Robert Schumann]] (aki csak 3 hónappal volt fiatalabb, mint Chopin) Julius Knorr [[1831]] [[október 27]]-i a  [[Lipcse (Németország)|Lipcse]]<nowiki/>i [[Gewandhaus]]<nowiki/>ban tartott koncertjén hallotta először a művet, melyet követően az  [[Allgemeine musikalische Zeitung]].<ref>{{cite web |url=http://www.pianostreet.com/blog/files/schumann-article-on-chopin-opus-2.pdf |title=Piano Street |accessdate=2013-07-11 |date= |format=PDF}}</ref><ref>{{cite web |url=http://www.radiochopin.org/episodes/c/radio-chopin-stories/radio-chopin-episode-43-variations-on-la-ci-darem-la-mano-in-b-flat-major-op-2 |title=Radio Chopin |accessdate=2013-07-11 |date= |publisher=Radio Chopin}}</ref><ref>This was Schumann's very first piece of music criticism, and curiously, in the very last review of his career, he introduced another young genius to the musical world, [//en.wikipedia.org/wiki/Johannes_Brahms Johannes Brahms].[http://www.library.yale.edu/musiclib/exhibits/schumann/schumann_zeitung.html Yale University Library]</ref> 1831 [[december 7]]-i kiadásában  írta le híres szavait Chopin méltatására: ''Le a kalappal, uraim! Egy zseni!''  [[Schumann]] maga is hónapokig gyakorolta a művet ''szó szerint megszállott módon''. Arra nincs adat. hogy Chopin megköszönte volna karrierje e fontos korai szakaszában [[Schumann]]-nak  a támogatását.Schumann és Chopin személyesen [[1835]] [[szeptember 27]]-én és [[1836]] [[szeptember 12]]-én Lipcsében.találkoztak. Ismert , hogy Schumann 5 levelet írt Chopinnek (csak egy levél maradt fenni), de Chopin soha nem válaszolt. Nem érdekelte Schumann zenéje,az csak látszólagos jele Schumann iránti tiszteletének, (talán csak udvariasságból), hogy No 2, F dúr Balladáját Schumann-nak ajánlotta Ezzel szemben Schumann nemcsak a Kreisleriana-t, Op. 16, ajánlotta Chopinnek,de ő is írt saját variációkat Chopin Nocturne-jaira , Op. 15/3. Két találkozójuk között; egy imitatív fejezetet írt egyszerűen "Chopin" -nak a Carnavalban, Op. 9; továbbá Chopin zenéjének élethosszig tartó bajnoka maradt, ugyanúgy, mint a felesége, Clara is (aki az utolsó koncertjén Chopin f moll zongoraversenyét játszotta).