„Han Vu-ti kínai császár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
32. sor:
'''{{kínai|Han Wudi| Han Vu-ti}}''' ([[hagyományos kínai írás|hagyományos kínai]]: 漢武帝, [[egyszerűsített kínai írás|egyszerűsített kínai]]: 汉武帝, [[pinjin]]: Hàn Wǔdì, [[i. e. 156]]<ref>néhol [[augusztus 27.]] szerepel születési dátumaként</ref> – [[i. e. 87]]. [[március 29.]]), személynevén {{kínai|Liú Chè|Liu Csö}} (劉徹) a [[Han-dinasztia]] hetedik uralkodója. Leginkább a nyugat felé terjeszkedésről és az általa megszervezett erős [[Konfucianizmus|konfuciánus]] államról emlékeznek rá. Dinasztiája legnagyobb és a kínai történelem egyik legnagyobb császárának tartják. Kormányzása alatt a han kori Kína a világ egyik legnagyobb hatalmú országává vált.<ref>[[Bo Yang]] kommentárja a [[Zizhi Tongjian]], vol. 7 mai kiadásában és Zhao Yi (趙翼) kommentárja ugyanott.</ref>
Hadjáratai révén kiterjesztette Kína határait, a birodalom az ő uralma alatt érte el legnagyobb kiterjedését: nyugaton a mai [[Kirgizisztán]]ig, északkeleten [[Észak-Korea|Észak-Koreáig]], délen Észak-[[Vietnam]]ig. Sikeresen elűzte a Kína északi részén portyázó nomád {{kínai|[[Hsziungnuk|xiongnu]]|[[Hsziungnuk|hsziungnu]]}}kat, és [[i. e. 139]]-ben elküldte követét, {{kínai|[[Csang Csien|Zhāng Qiān]]|[[Csang Csien]]}}t, hogy szövetséget kössön a mai [[Üzbegisztán]] területén élő {{kínai|[[Kusánok|yuezhi]]|[[Kusánok|jüecsi]]}} néppel. Központosított, autokratikus államot szilárdított meg, melyet eszmeileg a [[konfucianizmus]]ra alapozott. Ez nagy hatással volt Kína és a környező államok jövőjére is. {{kínai|Wu császár|Vu császár}} 54 évig uralkodott, hosszabb ideig, mint bármelyik másik császár, egészen a több mint 1800 évvel később hatalomra kerülő {{kínai|[[Kang-hszi kínai császár|Kangxi]]|[[Kang-hszi kínai császár|Kang-hszi]]}}ig.
A történészek megítélése nem egyforma. {{kínai|Wu császár|Vu császár}} megkétszerezte ugyan a birodalom területét és megóvta országát a {{kínai|xiongnu|hsziungnu}} fenyegetéstől, egyben jelentőssé tette a konfucianizmust, ami egészen 1911-ig uralkodó eszmerendszer maradt Kínában; másfelől viszont kritizálják költekezése, babonássága és a törvényei által az alattvalókra kényszerített nehéz terhek miatt. Gyakran hasonlítják {{kínai|[[Csin Si Huang-ti|Qin Shi Huang Di]]|Csin Si Huang-ti}}hez.<ref>[http://www.yifan.net/yihe/novels/history/zztjssmgzb/zztj022.html Zizhi Tongjian, vol. 22] {{Wayback|url=http://www.yifan.net/yihe/novels/history/zztjssmgzb/zztj022.html |date=20010415084221 }}.</ref> Hozzá hasonlóan {{kínai|Wu|Vu}} is jutalmakra és büntetésekre alapuló legalista felfogás szerint kormányzott, a vélt hűtlenségeket kegyetlenül megtorolta. Összesen tizenkét miniszterelnöke közül hármat még hivatala betöltésekor, egyet már visszavonulása után kivégeztetett, két másik miniszterelnökét és utolsó királynéját is öngyilkosságra kényszerítette. Börtöneiben kétszázezren sínylődtek.<ref>Zhao Yi's 廿二史劄記, vol. 3</ref>
| |||