„Kiss Géza (jogtörténész)” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Proktor4 (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
19. sor:
== Életútja ==
 
Édesapja [[Kiss Mór]] ([[1857]]–[[1945]]) jogtudós. – A kolozsvári Római Katolikus Főgimnáziumban ([[piarista]] gimnázium) tanult és érettségizett. Kolozsvárt szerzettavatták sub auspiciis regis jogi doktorátustdoktorrá, ([[1903]]). [[Budapest]]en az Igazságügyi Minisztérium törvényelőkészítési bizottságában kezdte pályáját, majd a kolozsvári [[Babeș–Bolyai Tudományegyetem|Ferenc József Tudományegyetemen]] a római jog magántanára lett ([[1907]]). Kinevezték a [[nagyvárad]]i jogakadémia tanárnak, [[1913]]-tól a jogakadémia [[Dékán (felsőoktatás)|dékánja]] is volt.
 
[[1914]]-ben, a nagyváradi jogakadémiáról érkezett [[Debrecen]]be. A debreceni egyetem nyilvános rendes tanáraként (1914. [[augusztus 26.]] – [[1920]]. [[június 24.]]) a római jog első professzora volt az egyetemen. A kar dékánja ([[1915]]/[[1916]]-os tanév), majd az egyetem [[rektor]]a lett ([[1918]]/[[1919]]-es tanév). 1919 májusában – egyeteme nevében – üdvözölte a [[Nagykároly]]ban tartózkodó [[I. Ferdinánd román király]]t, és titokban tárgyalásokat folytatott az [[Erdély]]t megszállók képviselőivel. (A debreceni egyetemen, viszonylag hosszadalmas eljárások után, 1920 júniusában felfüggesztették az állásából, majd nevének törlését is elrendelték valamennyi egyetemi kiadványból.) Mielőtt tette Debrecenben nyilvánosságra került, átmenekült Kolozsvárra, ahol (eredménytelen) agitációt folytatott a romániai állami esküt megtagadó magyar egyetemi tanárok köztközött az eskü letételére és a városban maradásukért. AzA akkorikorabeli kolozsvári magyar társadalomközösség kitagadta.
 
Nem a magyar kisebbségi, hanem a román [[liberális]] politikába kapcsolódott be. [[1932]]-ig romániai képviselő, illetve szenátor, azután [[1940]]-ig kolozsvári [[ügyvéd]] volt. A két világháború közt (és a [[II. világháború]] alatt) jórészt [[Bukarest]]ben élt. [[1944]] őszén a román kormány nemzetiségi államtitkáraként a [[romániai nemzetiségi statútum]] egyik kidolgozója volt. 1945–[[1951]] között a kolozsvári magyar [[Bolyai Egyetem]]en, illetve a Jogtudományi és Közgazdasági Főiskolán (1951–[[1953]]) a római jog és a polgári jog tanáraként oktatott. Számos jogi tanulmány szerzője, öregkorában latinból fordít (verses műveket is). – Sírja a [[házsongárd]]i temető lutheránus kertjében van.