„Gulag” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
||
38. sor:
Magyarországon a [[második világháború]] végén, a Vörös Hadsereg által elfoglalt területekről megkezdődtek az elhurcolások. A „hadifoglyok” összegyűjtése – akiknek többsége nem katona, hanem polgári lakos volt – 1944 őszén Székelyföldön kezdődött. A táborokba azok a rabok kerültek, akiket a magyar hatóságok közreműködésével a szovjet hadbíróságok ítéltek el háborús bűntett vádjával, legtöbbször alaptalanul.
Az elfoglalt területek lakosságából olykor szórványosan, esetlegesen hurcoltak el embereket, de a GUPVI lágerekbe előfordult szisztematikus elhurcolás is, amikor a cél a terület etnikai viszonyainak megváltoztatása volt: Kárpátalján például célirányosan a magyar lakosságot érintette. A tanúvallomások alapján az is valószínűsíthető, hogy azokon a településeken amelyeken a front gyorsan átvonult, csak szórványos, a véres harcokat megélő településeken viszont rendszerszerű deportálásra került sor. A német lakosság „jóvátételként” való elhurcolása a GUPVI lágerekbe Kelet-Európából szisztematikusan történt, meghatározható terv keretében gyűjtötték össze, a németeket. Az elhurcoltatáshoz azonban elég volt ha valakiről a szovjetek vagy kollaboránsaik úgy ítélték meg hogy „német”: a Magyarországról németként elhurcoltak többsége nem német anyanyelvű volt.{{refhely|Stark, 2008.|27. old.}} Különösen nagy számban hurcoltak el budapestieket: a történészek becslése szerint a város ostroma során, majd azt követően 40–50 000 katonát ejtettek foglyul, de az elhurcolt civilek száma 50 és 100 000 közé tehető.{{refhely|Stark, 2008.|29. old.}}
{{forr|A megszálló szovjet hadsereg felkereste mindazokat, akiket a ''hatalomátvétel szempontjából veszélyesnek'' vélt. Ennek során volt miniszterelnököket, minisztereket<!-- ezt nevesíteni kellene!-->, képviselőket, nagyköveteket, katonatiszteket, papokat, tanárokat, diplomatákat hurcoltak el, köztük [[Raoul Wallenberg]] svéd diplomatát is. Ezen kívül rengeteg munkaképes, fiatal nőnek és férfinak kellett elhagynia az országot, hogy szovjet munkatáborban dolgozzanak. Átlagéletkoruk a húsz évet se érte el.}} [[1945]]-ben a ''munkaszervező''nek nevezett magyarok kezdték meg a fiatalok összegyűjtését, sokan a német [[koncentrációs tábor]]okból egyből a szovjet Gulag táborokba kerültek. A szovjet hadifogságba esett mintegy 500 ezer magyar katona és a polgári internáltak többsége pedig az 1939-ben létrehozott GUPVI (Hadifogoly- és Internálótáborok Igazgatósága, Glavnoje Upravlenyije Vojennoplennih i Intyernyirovannih), vagyis a hadifoglyok és internáltak táborhálózatába került.<ref>[http://keptar.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=33563 ]</ref> A Magyarországon összeszedett embereket először gyűjtőtáborokba vitték. A legnagyobb [[Kistarcsai Központi Internálótábor|gyűjtőtábor Kistarcsán]] működött, ahova elsősorban a fővárosiakat vitték. Onnan román átmenőtáborokba ''([[Máramarossziget]], [[Foksány]], [[Brassó]], [[Temesvár]])'' kerültek a foglyok. Innen marhavagonokba zárva kerültek a Szovjetunió területére.
| |||