[[Fájl:Etcs471042 05 jru.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Fekete doboz egy vonaton]]
Egy-egy légi baleset bekövetkeztekor szinte mindig probléma az adatrögzítő berendezés felkutatása. Sokszor hegyméretű roncshalmaz alól kell kibányászni, esetleg az [[óceán]] fenekén kutatni utána. Gyakran előfordul, hogy -– a masszív felépítés ellenére - a balesetkor elszenvedett sérülések miatt egyes [[adat]]ok hiányoznak, stb. Mindez szükségessé tette napjainkra a [[fedélzet]]i adatrögzítés gyakorlatának a teljes újragondolását. A [[21. század]] elején már olyan [[technika]]i lehetőségek állnak rendelkezésre, amelyek a fekete doboz ötletének születésekor még nagyon kezdetleges stádiumban voltak. Technikailag megvalósítható lenne a folyamatos adatkapcsolat [[műhold]]akon keresztül egy földi adatrögzítő központtal, ahol biztonságosan és megbízhatóan [[online]] rögzítésre kerülnek az érkező adatok. A [[számítástechnika|számítástechnikában]] már jól bevált [[adattömörítés]]i és magasfokúmagas fokú [[redundancia|redundanciát]] biztosító eljárásoknak köszönhetően a sok száz adat folyamatos rögzítéséhez sem kell túl nagy [[sávszélesség]], illetve a kódolt és tömörített adatfolyamban esetlegesen előforduló hibák kiküszöbölése automatikussá tehető. Egy ilyen rendszerre való áttérés hatalmas anyagi ráfordítással jár, hiszen azt megtervezni, kiépíteni és világviszonylatban [[szabvány]]ossá tenni igen nagy feladat. Mégis, ez a jövő, mivel a nagy repülőgépgyártók, vagy akár egy jónevű légitársaság sem engedheti meg magának, hogy az esetleg előforduló balesetek adatainak elemzéséből ne próbálnák meg a jövőben még biztonságosabbá tenni a légi közlekedést. Várható tehát, hogy a mai formájában létező fedélzeti adatrögzítő berendezéseket felváltják majd a vezetéknélküli adatátvitelt biztosító újabb megoldások.
